Archív felvételek árulkodnak arról, hogy az extrém karácsonyi ünnepeket nem mostanában találták ki. Már egy évszázada repülőre pattant a Mikulás- igaz, akkor még csak kétfedelűre. Emellett robogott tankon, víz alatt ajándékozott meg hableányokat, és az űrkorszakban a dekorációkat is megváltoztatták: szán helyett rakétára ültették szegény öreg Mikulást.

Adjunk egy kicsit a retrónak: így készülődött kis hazánk fél évszázada az ünnepekre.

Olyan régen volt már a Kádár-korszak, hogy több generáció számára ez az egész nem több egy fejezetnél a történelemkönyvben. Pedig akkor is éltek emberek- úgy, ahogy azok között a körülmények között lehetett. Próbáltak boldogulni és boldogok lenni, és a karácsony felé közeledve természetesen megrohanták a boltokat, pont úgy, mint ahogy ma tesszük.

Ebbe kapunk egy kis betekintést a filmben, ami a British Pathé csatornáján található. Bár a jól komponált beszámoló azt sugallja, volt itt minden ami csak elképzelhető, a valóságban korlátozott volt a választék. Ettől még lehetett örömet szerezni, és aki akkor volt gyerek, ugyanúgy elámulhatott egy szép kisautó láttán, mint amikor a mai kicsik mondjuk tabletet kapnak ajándékba. Akkor se, most se a pénz dönt arról, milyen a hangulat az ünnepek alatt.

Szóval a régi képeket nézve gondolhatunk ezt-azt az akkori szocialista világról, de a mai nagyobb szabadság és több választási lehetőség önmagában mem ad semmi pluszt, ha nem tudunk jól élni ezekkel.

Remélem, hogy idén mindenki megkapja azt, amire igazán vágyik, legyen az egy konkrét ajándék, vagy egy meghitt este szerettei körében- rajtunk múlik, hogy telik a karácsony...

A repkedő kamerás drónok nem csak arra alkalmasak, hogy veszélyhelyzetet teremtsenek a repülésben: a kellően kreatív dróntulajdonosok elképesztő képeket tudnak készíteni madártávlatból. Már saját közösségi oldaluk is van, a dronestagram, ahol tényleg akadnak nagyon izgalmas fotók.

Nem a filmmel van bajom, a felhajtást unom. Nem kicsit, nagyon...

Tudom, hogy teljesen tudatosan gerjesztik a hangulatot a Star Wars-sorozat új része körül. Tisztában vagyok vele, hogy most jó felüli erre a szekérre, nagyon okosakat lehet írni, amiben oldalakon át elemeznek egy fél perces előzetest, például. Vagy lehet más témákról okoskodni, mert miért ne- én is ezt teszem.

Csak most már jó lenne, ha végre a filmmel kapcsolatban lennének elemzések. Bár sok néző örömét el fogják rontani a fanyalgó/ujjongó kritikák, amiket ugyanúgy nem lehet majd elkerülni. Ez azért bosszant kicsit, mert én egyáltalán nem tervezem, hogy sorba álljak a jegyért. Azt sem tudom, moziba elmegyek-e. 

A jedi visszatérnél is rezgett kicsit a léc, de a Baljós árnyak óta marhára óvatos vagyok a lelkesedéssel. Az a film konkrétan ócska volt. Ha az embernek lettek is volna illúziói annak kapcsán, hogy Lucas tévedhetetlen-e, azok gyorsan szertefoszlottak a Jar Jarral súlyosbított epizód láttán. Én egy olyan filmkedvelő vagyok, akinek nem elég a ráragasztott sorozatcímke, én a filmeket azért szeretem, mert jók- ha jók. És igen, fiatalon én is nagyon szerettem az első trilógiát.

A nehezen elkerülhető cikkek és vélemények eleve előítéletessé tesznek majd az új filmmel, és még örülhetek, ha a címekben nem lesznek óriási spoilerek. Így a filmen esélyesen akkor sem fogok annyira jól szórakozni, ha egyszer majd megnézem. Nem baj, ez az én bajom, amiért nem szobrozok, hogy bejuthassak egy éjszakai vetítésre- túlélem.

De legalább a hetedik epizód lesz a téma. Reménykedem, nem lesz mindent elsöprő siker, hanem csak egy "átlagos" blockbuster, és nem fog mindenhonnan ömleni még több fellogózott termék. Elképzelésem nincs, hogy tényleg akkora Star Wars-mánia van-e itthon, hogy még pacalpörkölt-konzervből is duplája fogy ha rohamosztagossal díszítik, de bevallom, kicsit elkeserednék, ha emiatt vennének belőle többet.

Akármi is van ugyanis a tejesdobozon meg a ropiszacskón, én nem szoktam ezeket megőrizni az utókornak. És szerintem más se. Az egész felhajtásnak ez a része elképesztően béna. Meglehetősen rossz képet festene a mi világunkról, ha Csubakkáék miatt fogynának jobban mindenféle tömegtermékek. Aztán az is lehet, naiv és buta vagyok, nem látok bele az üzletbe, ennyi. 

Azzal semmi bajom nincs, ha egy raklap pénzt keresnek a filmekkel, DVD-kiadásokkal, no meg a kézzelfoghatóbb dolgokkal: játékok, dísztárgyak, akármi. Ám hogy egy marketinges fantáziája addig terjed, hogy megvegye a jogot a figurák felhasználásához, mert ezzel szeretné időlegesen kiemelni totál átlagos termékét a többi között, szánalmas. Még akkor is az, ha eredményes, és ebből a véleményemből bizony nem engedek.

Amikor végre a film lesz a téma, és nem ezzel az előzetes felhajtással van mindenki elfoglalva, szép lassan eljön a lefutási ág, és előbb-utóbb eltűnnek a boltokból a Star Wars-chipsek. Vicces lesz majd akkortájt negyedáron megvenni az "exkluzív" termékeket. Vicces- és vészjósló! Mert azt jelzi, hogy múlik az idő, és hamarosan nekiállnak a nyolcadik epizódnak, ami hasonló mániát eredményez majd...

Szívem szerint azt mondanám, mondj nemet az új lapostévére!

Persze, tudom, nehéz ellenállni a karácsonyi vásárlási láznak. Mindenki bepörög, tele vannak a boltok, lelkesen keresgél az értelmes (és értelmetlen) ajándékok közt mindenki. Nem hazudom azt, hogy én kimaradtam volna ebből a hajcihőből, sőt, még okoskodtam is arról, milyen meglepit lehet adni egy búvárnak vagy egy sportrajongónak.

De azért igyekszem valahol egy értelmes határt szabni a dolgoknak. Nem telik minden napom reggeltől estig azzal, hogy boltokban töltsem az időt, és mindenkinek aki él és mozog a környezetemben, próbáljak valami nagyot és drágát venni. 

A drágaság a kulcsszó. Ha megnézzük, mennyibe kerül az akciós okostelefon, tablet vagy lapostévé, azért igencsak viszonylagos az "olcsóságuk". És az a helyzet, ezek a cuccok már most is megvannak, most is működnek, tehát nem azért veszünk újat, mert elengedhetetlenül szükséges.

Azért kellene új telefon, mert szebben fut majd rajta valami mobiljáték? Hát, gyenge érv. Inkább csak a tévéből ránk ömlő reklámözön hat ránk, bár az idén talán szerencsésebbek vagyunk, mert a riasztó arcú szőke focista kisgyerek, az egyedül otthon maradt kisfiú lapos sztorija vagy a villamoson danolászó boldog emberek aligha csinálnak túl nagy kedvet a telefonvételhez.

Na és mi van a tévével? A nagyobb képernyőn kapjuk ugyanazokat a propagandaízű híradókat, a sorozatismétléseket, no meg a régi Bud Spencer-filmeket. Utóbbiakat én is szeretem, de éppenséggel a régi tévémen pont ugyanannyira meg lehet őket nézni, mint egy csúcskészüléken. Ha nem lenne sportközvetítés, talán még a nagy felbontású készüléknek sem lenne értelme egyáltalán a számomra. (Néha persze az is kérdés, televízióra van-e szükségünk vagy sem, de azért én sem füllentem azt, hogy nem nézek semmit soha, sőt, tanyán élek és a levegőből szűrök ki pár kósza wifimolekulát hogy internetezhessek.)

Alapvetően sok-sok olyan dolog van, amit eszünk ágában sem lenne megvenni, ha nem volna épp karácsony. Egyébként is egész évben költjük a pénzt- pont azért nehéz ajándékot venni, mert senki nem vár két hetet vagy két hónapot, egyből rohan a boltba ha kell valami. Amikor ott állunk a boltban, idegesek vagyunk amiért nem jön szembe semmi okos ajándék, tömeg van, unjuk az egészet, és csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve leveszünk a polcról valami drága, de értelmetlen dolgot, egy pillanatra álljunk meg. Felejtsük el a "boldog" karácsonyt, és úgy tekintsünk arra a kiszemelt dologra, hogy egy átlagos hétköznap adnánk-e érte egy árva fillért vagy sem. Ha nem, akkor bizony karácsonykor is rossz vétel. Még egy jópofa, kedves ajándékot is megvennénk az év bármelyik napján, ha örömet szerzünk vele, viszont ami általában értelmetlen, az hülyeség marad szenteste is.

Ha semmi okos nem jut az eszedbe, tégy magadnak egy szívességet: menekülj el a tömeg elől, hagyd a fenébe a karácsonyi dalokat üvöltető plázákat, és töltsd az időt azokkal, akikről elvileg ez az egész ünnepi felhajtás szól. Az sem kis ajándék ám, ha a szeretteidre figyelsz oda úgy igazán néhány napig!