A testvére régén celebbé vált Pippa kiélvezheti a hírnév előnyeit és az ezzel járó árnyoldalakat is. Előbbiek közé tartozik, hogy versengtek a kiadók, hogy könyvét megjelentethessék- a kellemetlen rész az, amikor még egy vacsora után is kritikák össztüzébe kerül. 

Pippa ugyanis Norvégiában járva megkóstolt egy helyi specialitást, egy bálnahúsból készített fogást. A bálnavadászatot már hosszú ideje tiltják az egész világon, de néhány ország, Izland, Japán és Norvégia erre fittyet hányva továbbra is sokat ejt el minden évben. A természetvédőktől ezért rengeteg kritikát kapnak ezek az országok, amelyek imázsán kétségtelenül ront a továbbra is erőltetett bálnavadászat. Ráadásul a nemzetközi közösség minden szempontból akadályozza a bálnahús kereskedelmét, így az Egyesült Királyságban is tilos a vadászat mellett a forgalmazása is.

Szóval Pippa Middleton bálna-lakomát semmiképpen nem tarthatott volna odahaza, de valószínűleg már bánja, hogy Norvégiában belekóstolt a bálnahúsba. Enyhén szólva negatív reakciók özöne árasztotta el, nem csak a természetvédő szervezetek, de magánemberek részéről is. Ma a bálnavadászat a világ túlnyomó részén elfogadhatatlan, és azok is megkapják a magukét, akik akár ilyen formában támogatják. A brit királyi családban egyébként is erős a környezetvédő vonal, Károly herceg is jól ismert arról, hogy minden ilyen kezdeményezést támogat, fia, Vilmos pedig a búvárszövetség elnöke, a tenger élővilágának szerelmese. Így aztán Pippa a rokonságtól is kaphat pár keresetlen szót.

Persze biztos van, aki szerint ez vihar egy pohár vízben, néhány falat a bálnapecsenyéből nem oszt, nem szoroz. Ha átlagemberről lenne szó, nyilván keveseket érdekelne egy ilyen sztori. De Pippa már celeb, és ez sokmindennel jár együtt. Akiről lesifotók készülnek, amikor cicanadrágban kocog egy kicsit, annak arra is gondolnia kell, nem mindegy, nyilvános helyen mit fogyaszt, vagy hogy mit oszt meg az utazásairól.

Be kell látni, a hírességnek felelős gondolkodással is együtt kell(ene) járnia. Tudjuk jól, a valóságshow-k kevéssé intelligens főhőseitől nem nagyon várhatunk megfontolságot, de aki arra törekszik, hogy ne kilógó mellbimbója miatt legyen címlapon, hanem valami értelmes dolog okán, annak illenék odafigyelni arra, mit tesz. Middleton kisasszony kétségtelenül vonzó fiatal nő, ám pusztán amiatt lett ismert, hogy testvére beházasodott a királyi családba. Ahogy ennek farvizén belőle is híresség lett, ugyanúgy a földre is pottyanhat, akár egy rosszul megválasztott vacsora miatt. A bálnák és delfinek ma a leginkább kedvelt élőlények, fatális hiba volt erre nem gondolni. Van pár dolog, ami ma a nyugati országokban tabunak számít, és a tengeri emlősök vadászata is ilyen.

Ugyan vannak, akik megvédik őt, de a cikkek többsége elítélő, mert a szerzők szerint Pippa "legalizálja" a máshol tiltott bálnavadászatot beszámolójával. Egy ismert arcnak sokkal inkább kellene a véleményük szerint a jó ügyek mellé állni, és ez vélhetően igaz is. Valószínűleg az őt képviselő PR-ügynökségen már szervezik azt az akciót, ami bizonyítani fogja, ő igenis szereti a bálnákat, aggódik értük, és sajnálja hogy bárki felháborított. A mai világban a negatív szenzációk szavatossága is gyorsan lejár, ha valaki ügyesen kezeli a helyzetet. És ha úgy nézzük, a bálnák akár még jól is járhatnak vele, ha Pippa a védelmükért fog kampányolni a jövőben. Neki pedig sose legyen rosszabb dolga, mint hogy a veszélyeztetett állatok védelmével kerül be a lapokba.

Már csak arra kell vigyáznia, hogy legközelebb alaposan fontolja meg, mit rendel egy étteremben...

Nem mindegy, ki nyerte meg a nálunk Játék határok névvel újraélesztett show-t? De, elviekben teljesen érdektelen, hogy ebben a feltupírozott sorversenyben melyik nemzet képviselői a legjobbak, ám pech, hogy itt, Magyarországon nem lehet csak úgy elsiklani a furcsaságok felett.

Először is le kell szögezzem: semmilyen szinten nem akarok állást foglalni abban a kérdésben, milyen számban nyertek a mieink, kié lett a nemzetközi összetett győzelem, miért kapott a magyar műsorban a magyar csapat díjat, és miért kaptak a francia/orosz verzióban az oroszok. Simán el tudom képzelni, hogy a szerződés része volt az is, hogy egyes országokban más lehetett a pontszámítás, és így más lehetett adott tévékben a bemutatott díjkiosztó is. A mai tévés bizniszben ebben nem lenne már semmi meghökkentő.

A baj onnan kezdődik, hogy nálunk a sportnak, a versenyzésnek, a szurkolásnak komoly kultúrája van. Itt a győzelem szent, bármiről van szó: iskolai sorverseny vagy olimpiai döntő, az nem számít. Mindenki küzd a sikerért, de a tisztességes versenyben elért második vagy sokadik helynek is megvan a presztízse. Nálunk még némely vereségből is legenda lesz, gondoljunk csak az 1954-es VB-döntőre. És ha ismét felidézhetem az általános iskolát: a kutya nem akart volna olyan versenyt, ahol "mindenki győz". A becsületes vereséget elfogadtam, az olyan helyzetet viszont nem szerettem volna, hogy "na, legyen mindenki nyertes". Ez szerintem a magyar felfogás része. Vannak még ilyen versengő nemzetek, és ez nagyjából egybe is szokott esni azzal, kik szerepelnek jól az olimpiákon. Például az oroszok is ide sorolhatók.

Szóval aki leült és nézte ezt a mostani játéksorozatot (bevallom, én nem, de ennek semmi köze az ügyhöz), az valódi versenyt akart látni és szurkolni szeretett volna a magyaroknak. Ez a lényeg! Ha a szervezők a különböző országokban való jó eladhatóság kedvéért engedték a több győztes kihirdetését, akkor ez a műsor Magyarországon a jövőben életképtelen lesz. Ha nincs minek szurkolni, mert az eredményt a vágószobában döntik el, nem a pályán, akkor nincs miért nézni. Nézem a videókat, az egyiken örömködő magyarok, a másikon a díjat kapó oroszokat ünneplik a magyar kommentátorok is, kijelentve, bár a mieink mindent megtettek, ez most nem volt elég- majd jövőre. Hm? Kicsit zavaros, lássuk be.

Az, hogy mi történt az előző évadban, most már teljesen érdektelen. Nem olimpia ez; és még az is csak sport. Akinek mindennapi gondjai vannak, teljesen mindegy, hány aranyat nyernek a magyar sportolók akármilyen versenyeken. A jövő a kérdés! Ha bebizonyosodik, ez egy minden valós versenyt és általánosan elfogadott szabályzatot nélkülöző showműsor, akkor a következő idénye úgy bukott meg, hogy még be sem mutatták. Biztos vannak országok, ahol ez nem lenne téma. Nálunk az. Elég megnézni, hogy mennyi magyar újság ugrott rá a témára, és mennyi hozzászólást generált ez a botrány. Pedig csak egy feltupírozott sorverseny- hát, nekünk ennyit számít egy ilyen játékban a verseny hitelessége maga.

Ha valaki, valahol ezt nem vette figyelembe a közmédiánál, akkor azt kell mondjam, szép nagy baklövést követett el. A tiszta negyedik helyet elfogadná a néző- a kreált győzelmet nem. Lehet nekem magyarázni, hogy a falmászás mibe számított bele és mibe nem: egy versenynek egy győztese van és kész. Minden más csak maszatolás. Hogy itt trükköztek, vagy az oroszoknál, vagy bárhol máshol, az nekem teljesen mindegy. Abszolút nincs szándékomban állást foglalni ez ügyben, nem vádolok senkit, egy szóval sem mondom, hogy a magyar tévések hazudnak. De az se tetszik jobban, ha a formátumba belefér, hogy Moszkvában orosz sikernek örüljenek, pedig valójában a magyaroké volt a győzelem.

Ha valamit versenynek nevezünk, ne legyen már többféle díjátadója- elképzeljük, amint más Bajnokok ligája győztest hirdetnek ki Barcelonában mint Madridban? És lehetne örülni egy ilyen ajándéksikernek?... Leülnél a következő meccs elé?... A kérdés költői.

Az okos fagyiárus, aki nagy pénzt kaszált egy rosszul megtervezett tévés kvízműsorban.

A tévézés ma már része mindennapi életünknek, a kultúra része, nem hagyom ki ezért a tévés sztorikat se. Régebben olvastam Michael Larsonról, aki állástalan fagylaltárus és játékshow-rajongó volt valamikor a nyolcvanas évek Amerikájában. Kedvence a Press Your Luck volt, és a minden adást alaposan kikockázó Larson rájött, a pénznyeremények és ajándékok meghatározott sémákat követve bukkannak fel újra. Mivel kevés sémával dolgoztak, ezeket betanulva, jó ütemben megnyomva a gombot gyakorlatilag folyamatosan játszott és nyert, méghozzá olyan sok pénzt, mint soha senki más!

A fenti felvételekből látható, mennyire megdöbbentett mindenkit a "szerencséje". Utólag visszanézve jöttek rá, hogy már akkor örült, amikor igazán nem is tudhatta, mit nyert, szóval tisztában volt vele, mi következik a táblán. Nyereményét megtarthatta, hiszen nem szegte meg a játék szabályait, egyszerűen csak észrevette a műsor Achilles-sarkát.

Mint sok más hozzá hasonló ember, ő sem tudott mit kezdeni a hirtelen jött pénzzel, magányosan, bújkálva, elszegényedve halt meg. A nézők pedig egy legendával gazdagodtak- illetve egy illúzióval szegényedtek.