Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

1947 - egy meghatározó év

Nehezen besorolható műfajú, nagyon izgalmas könyvet olvastam.

Ki lehet-e emelni egyetlen időpontot vagy egy rövid időszakot a történelemben, ami fontosabb, mint a többi? Az 1947 - Újrakezdés a háború után című könyv szerzője szerint igen, ezért választotta a második világháború utáni második évet arra, hogy hónapról hónapra kiemeljen jelentős, meghatározó eseményeket. Olyan dolgokról van szó, amelyek vagy akkor okoztak azonnali felfordulást, vagy akár napjainkig tart a hatásuk.

Amennyire nem könnyű olvasmány az 1947, annyira nehéz igazán jól megfogalmazni, milyen is ez a könyv.  Egy magyar származású svéd szerző, Elisabeth Asbrink írta, aki tényleg rengeteg dolgot igyekezett belezsúfolni. Töredezett szerkezetű, ugrálunk a személyes történetek, a hírességek mindennapjai, a nemzetközi konfliktusok között, néhány szál végig újra és újra felbukkan. 

Ha tudjuk követni, kirajzolódik előttünk hogy született George Orwell regénye, az 1984, hogy érkeztek a menekülők Palesztinába, hogy darabolták fel Indiát. Az emberek harcolnak, menekülnek, túlélnek. Szervezkednek a megmaradt nácik, miközben nemzetközi szervezetekben maroknyi ember dönt népek sorsáról. Néhol a szerző kicsit személyesebb kommentárt fűz az eseményekhez, máshol kizárólag a tényekre koncentrál. Az események sűrűjében könnyű elveszni, és ebben az sem segít, hogy belekerült az írónő saját családjának sorsa is, nem csak az 1947-es évre koncentrálva.

Lassan haladtam az olvasással, szó ami szó. Természetesen sok név volt ismert a számomra, sok eseményről hallottam valamit, de nem kevés olyan részlet akadt, ami csak most került a helyére. Érdekes könyv ez, érdekes vállalkozás, és nem hiszem, van-e jelentősége, más szerint másik év volt-e fontosabb, meghatározóbb. Mert ha úgy nézzük, minden évben történik ezer és egy dolog, s az 1947 igazi tanulsága számomra az, hogy ha alapos kutatómunkát végzünk, egy félmondattal elintézett események is sok szemszögből lesznek megvilágítva.

El kell ismerjem, kicsit önkényesnek éreztem azt időnként, mikor melyik eseményt emeli ki a szerző. Örök szkeptikusok vagyunk manapság, ráadásul “mindentudók”, özönlenek ránk a hírek és sztorik minden forrásból és aki hajlamos rá, az mindent el is olvas. Könnyen abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, jól meg tudjuk ítélni, kinek higgyünk és mit gondolunk fontosnak. 

Az 1947 nekem nem is akkor vált igazán érdekessé, amikor olvastam, hanem azután, hogy befejeztem. Készültem erre a kis ismertetőre, és gondoltam, belenézek az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) archívumába. A szerző többször említ olyan eseményeket, amik híre bejárta a világot- lássuk, mit lehet ezekről találni a korabeli magyar sajtóban!

És a saját kis kutatásom mindent visszaigazolt. Meghökkentő, új részletek erősítettek rá a történtekre: a Palesztinába tartó Exodus 1947 hajó fedélzetén tartózkodó magyar utasokról szóló beszámolók, az India felosztásáról szóló kommentárok, vagy a felháborodás Christian Dior új ruhakollekciója miatt- ezek tényleg mind témák voltak. 

Hirtelen azon vettem magam észre, hogy jó ideje böngészek cikkeket és riportokat, amelyek újabb információkkal egészítik ki azt, amit olvastam. Meglehet, az 1947-nél voltak könnyebb olvasmányaim mostanában. De olyan, ami magamat is a szerzőéjez hasonló kutatásra inspirál, elég kevés. 

Azt a kérdést továbbra is nyitva hagynám, ez az év fontosabb-e, mint bármelyik másik. Sőt, azt gondolom, ez nem is számít. Az számít, hogy képesek vagyunk-e felismerni, minden történetnek van tanulsága, utólag minden átértékelődhet, ami egykor ünnepelt vagy pokolba kívánt esemény volt. Mert bizony könnyen előfordulhat, hogy ha pár évtized múlva születik egy 2019 című könyv, a ma megdönthetetlennek tűnő igazságok akkor mind megkérdőjelezhetőnek tűnnek majd...

Elisabeth Asbrink

1947 - Újrakezdés a háború után

Park Kiadó, 2019

0 Tovább

Kifestőkönyv felnőtteknek

Egy brit művész, Johanna Basford igazán szép grafikájú kifestőkönyveit felnőtteknek szánja, és egy hír szerint már egy millió fogyott ezekből. Az igazán hangulatos rajzok kiszínezésével mindenki olyanná alakíthatja a könyvét, amilyenné szeretné, de olvastam már olyan véleményt is, hogy valaki egyből kettőt vett, mert a másodpéldányt az eredetiben fekete-fehér vonalrajzok szépsége miatt meghagyná eredeti állapotában.

Természetesen könnyen lehet, hogy nem minden eladott könyvvel felnőttek dolgoznak, hiszen nagyobbacska gyerekek számára is kellemes élmény lehet a velük való munka. De ha a milliónak csak egy része ragadja a kifestőkönyvekből elvileg kinőtt emberek fantáziáját, az sem kis dolog- hiszen mindannyiunk gyermeki énje ott lappang még valahol belül, és jó újra rátalálni egy kis időre...

0 Tovább

Döcög az e-könyv nyomda

Nem nagyon indul be idehaza az e-könyvek piaca, és felső pillantásra úgy fest, igazán nem is látszik, hogy változhatna meg a helyzet. Érdekes cikket olvastam erről, némileg érintett is vagyok, szóval most saját tapasztalataimra alapozva járom körbe a kiadás kérdéseit.

Pár éve írtam egy regényt. Ilyen hibát más is elkövet, de én meg is jelentettem. Ennek kapcsán azért elég alaposan beleláttam a dolgokba. Mivel speciális körre számítottam a terjesztésnél, ahol népszerűsíteni is tudtam, a saját kis családi vállalkozásunk lett a kiadó: én intéztem mindent a könyv kapcsán, a nyomdakereséstől a borítófotóig, és így minden bevétel is a cégben csapódott le. A kinyomtatott példányok jórészt elfogytak, a projekt eltartotta önmagát és akkor azt mondtam magamnak, jöhet a digitális kiadás.

Nos, itt kell visszacsatolnom a cikkre. Ahhoz nem tudok mit szólni, hogy sokan csak letöltik a könyveket- igen, ez így van, de én például ezen nem akadtam ki sose. Ha nagyon sokan töltenék le és szeretnék a könyvet, akkor az úgyis húzná magával a legális forgalmazást is, mert híre menne. Naivnak tűnhetek, amiért én így gondolom, de komolyan hiszek ebben. Nem mindenki tud torrentoldalakon böngészni, a divatos könyvet lehet ajándékba adni, de fura ajándék lenne egy kalózverzió és így tovább. Ha lenne piac, lenne bevétel és kész.

A piac a nagy kérdés. Egyrészt szerintem kevesebben olvasnak hosszabb könyveket manapság, nem érdekli az emberek egy részét se a megvásárolt, se a letöltött könyv. Másrészt az e-könyveket valamin olvasni kell. Még nincs azért mindenkinek tabletje, e-könyv olvasót pedig annál is kevesebben vásárolnak. Saját tapasztalatból mondom, előbbi nem váltja ki az utóbbit, aki valóban jó minőségben szeretne olvasni, szerezzen be egy olvasót. Kétségtelenül nincs ingyen, de pár drágább könyv árával összevethető a beruházás. Amennyiben jóval több lelkes elektronikus olvasós vásárló lenne, sokkal értelmezhetőbb számokat várhatnának az e-könyv forgalmazók is.

Ám ott van még az ÁFA-ügy, ami szerint a nyomtatott könyv 5 százalékával szemben az e-könyv 27 százalékos forgalmi adóval növelt áron kerül forgalomban. Szerzőként, kiadóként kérem, mindenki higgye el, én is úgy gondolom, sokkal olcsóbban kellene adni az elektronikus könyveket, de ezt a 22 százalékos különbséget nem lehet csak úgy eltünteni! Ha 1000 forint a nyomtatott könyv nettó ára, 1050 forintba kerül a vásárlónak, ha nettó 800 az elektronikusé, akkor az 1016 forint lesz. Ha azt szeretnénk, a digitális verzió bolti ára a fele legyen a nyomtatottnak, akkor 413 forintos nettó árat kellene meghatározni a fenti könyvnél.

Az eleve szűkös piacon levő vásárlók egy része pedig még 525 forintot is sokall egy digitális könyvért, hiszen "abban nincs semmi megfogható". Valóban, az csak a szöveg- de nem ez lenne a fő érték? Mindegy, a lényeg az, hogy a 413 forintos nettó áron osztoznia kellene a kiadónak és a szerzőnek. Tegyük fel, fele-fele arányban részesülnek! Száz eladott könyvnél (ez manapság nálunk e-könyv esetén nem is kis példányszám) jut belőle a szerzőnek bő húszezer forint. Aki ebből még adózhat is. Mennyi marad? Tízezer forint? Annyi, mint egy divatos léleklátó óradíja? Pedig egy regényt megírni kicsivel több munkaórába kerül. Nincs mit irigyelni azokon, akik e-könyv formában kiadják írásaikat, meggazdagodni elég nehezen fognak ebből. Több bennük a lelkesedés, a szenvedély, mint az üzleti megfontolás. De nekem ezzel például semmi bajom nincs, számomra is fontosabb volt, hogy megmutassam magam, mint az, hogy keresek-e.

A profi kiadók oldaláról viszont nehéz kezelni azt, hogy ilyen töredékes bevételekből kellene fenntartható módon működni. Az én e-könyvem egy nagy cég kínálatába került fel, és azt kell mondjam, teljesen korrekt a partner. Nem rajtuk múlik, hogy maroknyi fizetős letöltést eredményezett csak az együttműködésünk. Ám azt nem tudom szó nélkül hagyni, amikor valaki azt mondja, e-könyvnél a szerző nagyobb részesedést "követel". Hát egyrészt az én esetemben nem voltak hónapokon át tartó, részletekbe menő, küzdelmes tárgyalások: kaptam egy szerződést egy jutalékkal, ha tetszik, jó, ha nem, nem. Mind a ketten tudtuk, nem milliók sorsáról vitatkoznánk, ha egyezkedni kezdenénk.

Talán a százalék magasabb is, mint nyomtatott könyvnél. De ehhez hozzátennék egy apróságot. Én írtam a könyvet. Az első verzióról a barátnőm mondott véleményt, az ő észrevételeire alapozva kezdtem javítgatni. A borítón levő fotó az enyém, a borítót profi grafikus barátom önzetlen segítségével hoztuk tető alá. Én készítettem el az elektronikus formájú verziót. A kiadónak annyi dolga volt, hogy feltöltse a könyvet az oldalára. 

Amikor egy nyomtatott könyvhöz megkapja a kiadó a kéziratot, előre megfinanszírozza az olvasószerkesztést, a borítótervet, a nyomdai munkálatokat- naná, hogy kisebb lesz a szerző jutaléka, hiszen az elején a kiadó még csak a saját befektetései után fut. Ezért egyre több a magánkiadás, meg az olyan cég, aki valójában nem is tesz bele semmit a projektbe, hanem a szerzőtől kér pénzt a megjelentetésért. Az utóbbiban nem tudom mi a jó a regényírónak, sokkal jobban jár, ha kicsit beletanul a szakmába, és magának intéz mindent. Nekem ez a megoldás vált be. Azt is sejtem, hogy ha lenne folytatás, akkor kit kérnék meg olvasószerkesztőnek, hogyan intézném a borítót- ha barátaim működnének közre, akik esetleg nem kérnének pénzt, akkor is pontosan tudnám, mennyit ér a munkájuk. Ha elszámolom magam, a nyakamon marad a sok kinyomtatott könyv, e-könyvnél ilyen kockázat nincs.

A lényeg az, konkrét számokkal sok dolog kifejezhető, a segítők munkájától kezdve a kiadó jutalékának százalékán át, csak egyvalami nem: mennyit is ér a szerző munkája. Őt elvileg a példányszám "árazza be". Olvashatunk váratlanul, a semmiből előtűnt sikerszerzőkről, akik kvázi amatőrként, maguk erejéből robbantak be a toplistákra, és nekik nagy esélyt adott az, hogy szinte semmibe nem került elektronikus formában megjelentetni könyveiket. Egy akkora piacon mint az amerikai, közepes számokkal is értelmezhető bevételt lehet termelni. 

Na és mit tehetünk mi itt? Aki nagyon bízik magában, megtanulhat kifogástalanul angolul, és írhat nemzetközi piacra. Bár vannak kételyeim, mert nehézségek adódhatnak az idegen nyelvű alkotással... Szóval ha maradunk a hazai pályán, egyrészt a reménykedés marad, hogy valami váratlan fordulat után jelentősen bővül az e-könyvek piaca. Átütő, mindenkit érintő változást csak ez hozhat.

Ám a digitális világ újszerű megoldásaira is oda lehet figyelni. Meg lehet keresni a speciális célközönséget, ha van ilyen, lehet közösségi médiában mozogni, el lehet gondolkodni újszerű publikálási formákon, vagy szokatlan bevételszerzési lehetőségeken. Ne feledjük, olyan világot élünk, hogy dollármilliókat lehet keresni ingyenes mobiljátékokkal! Ez ötleteket adhat azoknak, akik új üzleti modellekben gondolkodnak.

Az e-könyv a jelen magyar piaci helyzetben marginálisan mondható üzletnek, és az így is marad, ha valaki a régies könyvkiadási modellt akarja átülteni az elektronikus világba. Sok szerzőt persze a pénz nem is érdekel; de én úgy velem, van itt mozgástér, csak másféle felfogást és önmenedzselést igényel. A digitális világ nem csak a kalózoknak nyithat teret, de ki kell használni az általa kínált lehetőségeket. Meglátjuk, ki lesz az, akinek idehaza először sikerül áttörést elérni- én biztos vagyok benne, hogy hamarosan hallunk majd ilyenről.

0 Tovább

Randevú a Rámával

A scifi legnagyobb alkotásainak időtlensége mindig elgondolkodtat. Arthur C. Clarke sok évtizede született regénye, a Randevú a Rámával egészen fiatal koromban került a kezemben. Az ilyen könyveket mindig egy nagybácsi vagy egy idősebb fiútestvér nyomja az ember kezébe- az én esetemben az utóbbi volt a felbújtó.

Kétségtelen, ez a fajta irodalom inkább számít férfias műfajnak, a hölgyek nem mindig lelkesednek a fantasztikus témák iránt. Pedig az, hogy eljátszunk a gondolattal, mi történne, ha az űrből érkező intelligens lényekkel találkoznánk, tulajdonképpen mindenki fantáziáját megmozgatja. Persze ezer és egyféle módon lehet az idegen, szokatlan, más fajhoz tartozó lényekhez fűződő kapcsolatról iránt- vicces, de tulajdonképpen a vámpíros romantikus történetek is valami hasonlót dolgoznak fel.

Azért Clarke természetesen más. A jó scifi igazán amiatt időtlen, hogy nem valami jövőbeli útleírást akar adni, ami aztán úgyis elavul, hiszen sejteni lehet, tudni nem, hogy mi fog történni az emberiséggel pár évtized, évszázad alatt. A sztori sokkal inkább szól arról, az ember hogy viselkedik váratlan helyzetekben. Mit tesz, amikor a sajátjánál fejlettebb vagy fejletlenebb kultúrával találkozik? Noha van ilyenre példa, amikor egy elzárt helyen élő törzsre bukkannak antropológusok, egy idegen bolygón élő faj mégiscsak más.

A Randevú a Rámávalt én azért szeretem nagyon, mert a történetből átüt a zavartság, az ember bizonytalansága, amikor nem tudja, mivel áll szemben, mi vár rá, és egyáltalán, hogy kellene viselkednie. Nem valamiféle utópisztikus egymásra találást képzelnék el ilyen helyzetben én sem, hanem inkább egyfajta bénultságot, amikor azt sem tudjuk, mivel állunk szemben.

És pont emiatt nem kopott meg a sztori. Lehetnek elképzeléseink a jövőbeli űrhajózásról, tudjuk, napjainkban mi a realitás. Nyilván most máshogy vázolnánk fel egy bolygóközi utazásra alkalmas szerkezetet, mint pár évtizede, máshogy fejlődött a számítástechnika is, mint annak idején elképzelték. És mégis, ezek a részletek teljesen súlytalanná válnak a regényben, mert messze nem ez a lényeg.

Furcsa, hogy már olyan szép hosszú múltra tekinthet vissza ez a műfaj, hogy klasszikusai vannak. Vicces, amikor elavul egy jövőben játszódó mű, és izgalmas, amikor még mindig aktuális. Azt se tudom, hány éve olvastam először el a Randevút- másodjára tegnap, és most is nagyon tetszett. Időnként kalandozok az irodalom világában, más és más műfaj érdekel jobban, talán most egy kis scifi-nosztalgia időszakát élem, mert nemrég olvastam Asimov Alapítvány-regényeit is újra. Örülök, hogy egy kicsit visszataláltam az ifjúkori györekekhez, és már azon töröm a fejem, az újabb könyvek közül mit lenne érdemes elolvasni. Nem nagyon követtem ugyanis a történéseket az ős-Galaktika korszak óta, pedig nyilván nem zárult le a scifi története a kilencvenes években. Be kell pótolni a lemaradást, mielőtt magam is elavulok...

0 Tovább

Élet a digitális könyvuniverzumban

Azt hiszem eljött az ideje annak, hogy néhány évnyi ekönyv-olvasó tapasztalattal a hátam mögött összegezhessem a tapasztalataimat. Pontosabban nem csak az enyémet, a barátnőmnek is nagyjából azóta van ilyen készüléke, ő már ráadásul újabb modellre váltott.

Ami szerintem tényként kijelenthető: aki szeret olvasni, annak a könyv a fontos, nem a formátum. Bizonyára régi korok kódexmásolói is undorral legyintettek a tömeggyártású nyomtatott könvekre, melyek póriasították a betűk fennkölt univerzumát. A digitális forradalom idején inkább mókás néhányak merev elzárkózása az ekönyvektől, hiszen az újságot is internetes magazinokra cseréltük, és nem omlott össze a világ.

Pontosabban: nem ettől fog összeomlani, hanem éppenséggel attól, ha nem olvasunk, se papíralapon, se digitális formátumban. Teljesen logikus lépés volt az intelligens kütyük világában az ekönyv "feltalálása": a formátum volt az egyszerűbb ügy, a jól olvasható eink kijelző meg a lényegesebb.

Azaz pár éve még ez sem volt ilyen egyértelmű. Nem ugyanolyanok az olvasási szokásaink, a barátnőm például tipikus éjszakai olvasó, neki fontos volt a háttérvilágítás. A régebbi einkes készülékek ezt nem tudták, a kislámpát nem szerette, így aztán neki jobban bevált annak idején egy TFT-kijelzős készülék. Olcsó volt, a célnak megfelelt. Én pedig pont egy eink kijelzőset vettem, mert máskor szoktam olvasni, útközben, napfénynél. Kivártuk azt az időpontot, amikor ezek a cuccok már kellően megfizethetőek lettek, nem is voltak túl drágák.

Persze jött az az időszak, amikor az ember igyekszik elektronikus formában a könyveket beszerezni valahogy. Ebben idehaza nem voltak túl jók a lehetőségek, és valamelyest még most is korlátozottak. A sajátos hazai törvényi szabályozás miatt az ekönyvek áfája jóval magasabb, mint a nyomtatottaké, így hiába csak digitális állomány formájában léteznek, mégsem olcsóbbak annyival. Vannak legális beszerzési forrásak akár ingyen könyvekhez is, ezek jórészt klasszikus műveket, aki illegális források után keresgél az is talál bőven.

Egyébként ez egy nagyon nehéz ügy. Ha veszek egy könyvet és kölcsönadom, bűnt követek el? Ha letöltök egy könyvet pénzért és utána átmásolom azt más könyvolvasójára, az mennyiben más? Én azt hiszem, a könyvek csereberéje létezett régen is, létezett ma is. Bízni kell benne, hogy a lelkes olvasók megveszik a könyvet- mást nem tudunk tenni. A legnagyobb zenei slágereket sem kell feltétlenül megvenni, ha valaki beéri a YouTube minőséggel, ott is meghallgathatja az összeset.

Meglátjuk, mi lesz ennek a folyamatnak a vége, lesznek-e új üzleti modellek. Például már felvetődött a digitális könyvtár terve, ahol csak keveset kell fizetni, de a könyv csak korlátozott ideig elérhető a tárhelyen, az is lehet, hogy a szerzők jelentős része maga fogja gondozni, kiadni, árulni a könyveit, esetleg egyfajta előfizetési díjért cserébe műveik nagyobb részéhez adnak hozzáférést. Van, akiknek az írás így sem megélhetési kérdés, nekik egyszerűbb lesz szélesebb közönséget elérni olcsó digitális kiadásokkal. A könyvkereskedők világát bizonyára fel fogja forgatni itthon is ez a folyamat, azt máris látjuk, milyen messze jutott a tengerentúlon az Amazon.

Visszatérve az olvasókhoz, én azt hiszem, most jutott el a fejlődés abba az állapotba, amikor kifejezetten kedvező áron lehet minőségi, eink kijelzős, beépített háttérvilágítással is rendelkező készüléket venni. Esetleg a méltán nagyon elterjedt Amazon Kindle régebbi modelljeiből is lehet választani, amiket már remek akciós áron is láttam. 

Sokan rendelnek külföldről, még az azokból az országokból is megérheti így, ahonnan rendelve vámot kell fizetni. Az EU-országokban levő eladóktól vásárolva ilyen gond sincs, 25-30 ezer forint körül már beszerezhető egy Kobo Glo, egy Barnes and Noble Simple Touch Glowlight- ezek megbízható, jó olvasóknak számítanak, háttérvilágításuk is van.

Az ilyen egy feltöltéssel hosszú ideig működő, napfényben, éjszakai is praktikus, jól olvasható, könnyű készülékek, amire egy könyvtárnyi alkotás feltölthető, hamar belopják magukat a felhasználó szívébe. Igen, tudom, sok ember ódzkodik tőlük, "a papír illata és fogása" az egyik fő érvük, de a tapasztalatom az, aki kipróbálta, hamar beleszeret az ekönyv olvasókba. A régi jó papírkönyvek úgyis megmaradnak azok polcain, akik szeretnek olvasni, nem kell kidobni egyet sem. Néha jó levenni, lapozgatni őket- de utazásra mi a magunk részéről már inkább a jó kis olvasóinkat visszük, és nem pakoljuk meg a bőröndünket pár kilónyi könyvvel. A mai túlsúlydíjak mellett ez nem csak kényelmesebb, spórolunk is- kifutja belőle pár letölthető ekönyvre.

Ha valaki hezitálna, szerintem ne tegye. Aki szeret olvasni, az szeretni fogja az elektronikus olvasókat is, ezt garantálom, mert ahogy fentebb írtam, a tartalom a lényeg, nem a forma.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés