A véletlen nagyon érdekes kiállításra vitt el Berekfürdőn.

Azt hiszem, a Nagykunság nem tartozik a legismertebb, legnépszerűbb magyar régiók közé, még a belföldi turizmus fellendülése idején sem számít kiemelt úti célnak. Természetesen ahogy másfelé, itt is akad érdekesség, csak talán jobban kell figyelni- esetleg szerencsésnek kell lenni.

Pár napja Karcagon vagyok, s az egyik nap a fürdőjéről ismert Berekfürdőbe mentünk át ebédelni. A főutcán nem találtunk parkolóhelyet, az étterem mögött viszont igen- és akkor feltűnt egy ismerős sziluett. Egy szép nagy katonai repülőgép, egy MiG-21-es állt egy nagyobb telken, és mellette ott volt egy Mi-24 típusú harci helikopter is.

Mint kiderült, a két gép egy aprócska múzeum külső kiállítóterén állt. A szovjet repülőtér titka nevet kapott kiállítás a Magyarországon állomásozott szovjet katonai repülők történetének van szentelve. Noha kicsi, de sok dolgot sikerült összeszedni: fegyverek, egyenruhák, emléktárgyak, sőt, egy MiG-21 kabinbelsője is megnézhető. 

Aki járatos a témában, azt tulajdonképpen nem is lepi meg az, hogy Berekfürdőn található a minimúzeum. A település ugyanis nem csak Karcaggal, hanem Kunmadarassal is szomszédos, és utóbbi hely az ötvenes évek elején a magyar katonai repülésnek volt fontos bázisa. Később aztán a szovjetek vették birtokukba, évtizedeken át hallgatthatták a környékbeliek az itt állomásozó gépek sugárhajtóműveinek dübörgését. A bunkerek között még olyan is volt ezen a reptéren, ami atomfegyver tárolására is alkalmas volt. (Akit jobban érdekel a téma, a kiállítás alapítójának, Vándor Károlynak a nagyszerű művét ajánlom: a Légierő társbérletben nagy részletességgel dolgozza fel az "ideiglenesen" nálunk állomásozó "baráti" repülőegységek történetét.)

A mi igazi szerencsénk az volt, hogy ebédidőben jártunk ott, ugyanis jelenleg a tárlat munkanapokon 13-14 óra között tekinthető meg. Ha valaki a környéken jár, és pont ebben az időpontban, érdemes megnézni a gondosan összeállított, kicsisége ellenére nagyon informatív kiállítást.

A szovjet repülőtér titkai kiállítás honlapja

A repülésrajongóknak kötelező ellátogatni a RepTárba szeptemberig!

Régóta terveztem már, hogy megnézem a szolnoki múzeumot, mert sok jót hallottam róla. Sok éve már annak, hogy szívesen olvasom a katonai repülésről, a repülés történetéről szóló könyveket, újságokat, és ezért aztán elég sokat tudok erről a témáról. Nem egyszer a külföldi utazásaim alkalmával is beiktattam érdekes helyeket (mint például a meglepően jó repülős múzeumot Beaubechain-ban Belgiumban), így a RepTár is "célkeresztben" volt.

Hogy miért pont most került sor a látogatásra? Nemrég olvastam a nagy hírt, miszerint ideiglenesen két legendás géppel bővült a kollekció. A második világháború leghíresebb vadászai közül egy angol Spitfire és egy német Messerschmitt 109 repülőt kapott kölcsön a múzeum, és ezeket egymás mellett lehet megtekinteni szeptember 13-ig.

Ez a két híres repülő már önmagában megérne egy kiruccanást. A Spitfire az angolok nagy számban gyártott, szépsége miatt is közkedvelt vadászgépe, ami az angliai csata idején vált nagyon híressé, mint a német bombázók réme. A Messerschmitt Bf 109 szintén végigszolgálta a háborús éveket, mind a keleti, mind a nyugati hadszíntéren. A magyar légierő "ászai" is többnyire ezzel a géppel érték el légigyőzelmeiket, sőt, licencben gyártották is Magyarországon a vadász néhány típusát, illetve a DB 601-es motorját is.

Akinek pedig nem lenne elég a két különleges "vendégszereplő", ott van a számos magyar vonatkozású sugárhajtású repülőgép (a MiG-15-től a MiG-29-ig, a Szu-22), a különféle gyakorlógépek, F-104 Starfighter vadászgépek, Mil helikopterek, és számos különleges festésű repülőgép is. A belső térben további klasszikus gépek, például egy, a Balatonból kiemelt szovjet Il2 Sturmovik maradvány van, no meg motorok és hajtóművek,

Remek kiállítás ez, szépen bejárható, rendezett az egész RepTár, és mindenütt van tájékoztató tábla. Abszolút őszintén mondhatom, hogy megéri a belépő az árát, szó nincs róla, hogy ez csak afféle szerény rokon a komoly repülőmúzeumokhoz képest. Persze, vannak máshol nagyobbak, de magyar vonatkozásai miatt ez kifejezetten belopta magát a szívembe.

Így aztán mindenkinek ajánlom a szolnoki kiruccanást! Aki pedig nem akar a két második világháborús géplegendáról lemaradni, annak még egy hónapja van rá, hogy megszervezze magának a látogatást a RepTárban.

Bugatti-parádé az elzászi autómúzeumban.

A Cite de L'Automobile egyik különleges szekciójában tucatszám állnak a legstílusosabb luxusautók a harmincas-negyvenes évekből. A kollekciót gyűjtő Schlumpf-fivérek Bugatti-mániája miatt ettől a gyártótól 123 autó van kiállítva, és a legtöbbjük ebben a részlegben található.

Ám a Mercedesek, Rolly-Royce-ok, Hispano-Suizák ugyanúgy lenyűgözőek. Nehéz betelni ezeknek a csillogó autóknak a szépségével, ami senkit sem hagy hidegen.

Séta a harmincas évek konzervatív autóitól az extravagáns modellekig.

Amikor kialakult a "klasszikus" zárt autóforma, a kissé kockaforma vált uralkodóvá. Aztán szépen lassan megjelentek a legömbölyített, majd egészen hihetetlen formavilágú autók is az ötvenes években, amelyek közül több is ki van állítva a múzeumban Mulhouse-ban. 

Olyan klasszikusokat is láthatunk, mint a Tatra 87, ilyennel modellel autózta körbe a világot a két cseh mérnők, Zikmund és Hanzelka.

Mintha ismerős lenne ez a Mercedes 170 H- tervezője Ferdinand Porsche, aki a VW Bogarat is megalkotta.

Egymás mellett sorakoznak itt az elegáns, de ódivatú autók és az új, különleges megoldások hírnőkei.

A húszas években már számunkra is értelmezhető formát öltöttek az autók.

A Mulhouse-ben található autómúzeum tárlatán folytatva a sétát eljutunk azokig a modellekig, amelyek már mai szemmel nézve is tetszetősebbek, autóhoz hasonlítanak. Szépen kidolgozott, kicsit kockaformájú járgányok abból a korszakból, amikor az autók egyre inkább terjedni kezdtek, s a sorozatgyártott modelleket mind többen engedhették meg maguknak.

A múzeum jellegéből adódóan elsősorban francia autókra koncentrálni, de így is nagyon remekül bemutatja az autómobilok fejlődésének korszakait. Ekkortájt már voltak igazán szép modellek, amelyeket elvinne az ember egy próbakörre.