Van, ahol a turisták kedvéért még a vizet is ketté választják.

Belgium különleges, érdekes látványosságainak egyike a Fietsen Door Het Water vagyis a tekerj keresztül a vizen nevű építmény. Genk városának közelében, az ország keleti felén található Bokrijk. Itt egy ismert szabad téri néprajzi múzeum van, játszótérrel, sok érdekességgel.

Ám hasonlóan érdekes helyszín a fent említett biciklis látványosság is, mert a helyi tó- és csatornarendszer és az azt övező erdő miatt egyébként is sok természetjáró jár erre. 

A kerékpárosok és a gyalogos turisták számára kialakított 212 méter hosszú, 3 méter széles út valóban kettészeli a tavat, s az ember fejmagassága van a víz szintjével egy vonalban tekerés közben. Elmondhatom, tényleg szürreális élmény az itteni biciklizés.

A körítés pedig kiváló, az infrastruktúra remek, a bicikliút kitűnő minőségű, mindenütt jelzések, van ingyenes térkép, s a kerékpárbérlés is lehetséges, napi 10 euróért. 

Ez is egy olyan látványosság, ami időnként ugyan vonzhat hozzám hasonló kíváncsi külföldieket, de sokkal inkább szól a helyieknek, a családoknak, akik számára kiváló közös program egy jó kis biciklitúra. Bár mindig akadnak nézelődők itt, szó nincs arról, hogy úgy kellene sorban állni, mint az instagramon felkapott helyeken. Ha erre vetődsz, ne hagyd ki te sem!

Bokrijk honlapja

Különleges kilátó Belgiumban.

A flamand országrészen keresztülautózva Tielt-Winge mellett figyeltünk fel egy furcsa építményre. A dombtetőn álló furcsa lépcső mintha a semmibe vezetett volna- természetesen tettünk ide egy kitérőt. 

A Vlooybergtoren acélból készült, és tényleg nem vezet konkrét helyre: a teteje maga a kilátó. 20 méter hosszú és 11 méter magas, természetesen egész évben ingyenesen felkereshető. Egyszerűen csak különleges.

El lehetne azon töprengeni, mit akar üzenni ez a sajátos lépcsősor. Mindenféle üzeneteket kiolvashatunk belőle. Az én álláspontom az, hogy azt mondja, amit bele akar látni adott ember. Ha ott állsz előtte, majd felmászol rá, úgyis eszedbe jut mindenféle. Akár az is, hogy csak egy építészeti tréfa. A kilátástól nem kell hanyatt esni, mégis felmászunk és szétnézünk. Mert ez ilyen. Ahol kilátó van, ott kilátunk.

Ami elgondolkodtat, az maga az egyszerű, mégis különleges kis építmény, ami jó megállója a környéken tett biciklitúráknak, vagy -mint a mi esetünkben- autós kirándulásuknak. És összevethetjük a mi 40 centis kilátónkkal. Aztán megint eltöprenghetünk rajta, mit üzen nekünk a Vlooybergtoren...

Vlooybergtoren információk

Születnek a cikkek arról, mennyire fontos, hogy tárgyak helyett élményeket gyűjtsünk. Olvashatunk fantasztikus helyekről, izgalmas látványosságokról, és elképzeljük, milyen lehet ott álni, élőben megcsodálni mindent.

Aztán a realitás pofáncsap, amikor kiderül, van különbség az álmaink és a valóság között. Ez a kis sorozat ezt illusztrálja...

Napozás Rióban

A Mona Lisa

Romantikus gondolázás Velencében

A Himalája csúcsain

A kínai Nagy Fal

Piknik az Eiffel-toronynál

Naplemente a Stonehenge mellett

Egy meghitt pillanat egy thaiföldi tengerparton

Séta a római Spanyol lépcsőn

Így év végén nem csak a múltra koncentrálok, hanem eszembe jutnak a terveim is. Például az, merre kellene utazni 2016-ban, de bevallom, egy kicsit elbizonytalanodtam.

A terror nyomta rá a bélyegét a hírekre szinte egész évben. Januárban Párizsban a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségére támadtak, aztán az év végén a város több pontján rendezett vérengzést egy csapatnyi fanatikus. Ezeket a fanatikusokat hajszolják azóta is Európában, a korábban a hírekbe ritkán bekerülő Belgiumból rendszeresen olyan beszámolók érkeznek, mintha terroristák fészke lenne az ország. A szilveszteri bulikat már le is fújták Brüsszelben, de hasonlóan óvatosak például Madridban is, Bécsben is nagy a készültség.

Az egyiptomi turizmust az küldte padlóra, hogy egy orosz nyaralókat szállító repülőgép lezuhanása után kiderült, valószínűleg pokolgépet csempésztek a fedélzetre. Több ország le is állította a charterjáratokat. Júniusban több tucat áldozata volt szállodák elleni terrorista rajtaütésnek Tunéziában, ami nyilván sok nyaraló kedvét vette el.

Szíriából menekültek tömegei érkeznek a kontinensünkre, a szomszédos Törökország vagy Görögország éppen ezért negatív hírekben szerepel. Ukrajna se vonz sok utazót mostanában, hogy elsősorban az oroszokkal való szembenállásról hallhatunk. Ciprusra települtek az ISIS ellen  harcoló koalíció erői, az Egyesült Államokba szigorodik a beutazás, de szerte a világon számolni kell azzal, hogy alaposabban próbálnak ellenőrizni minden repülőre szállót, határon átkelőt.

Hirtelen ennyi jut eszembe, de még lehetne nyilván sorolni a riasztó eseményeket. Ha ezekre gondolok, elmehetne a kedvem a kedvenc időtöltésemtől- és bevallom, néha kicsit elkeseredek. Én szeretem azt a világot, ahol szabadon lehet utazni, új országokat megismerni. És most az a helyzet, hogy nem csak a világ végén, tőlünk messze vannak csetepaték, lövöldöznek hozzánk jóval közelebb is. Én, aki elég sokat jártam Belgiumban, elgondolkodtam rajta, tényleg terroristák bázisai voltak tőlem karnyújtásnyira?

Azért sem csinálok listát, hova nem lenne szabad utaznom jövőre. Ha így tennék, a szomszéd utcáig se mernék elmerészkedni mostanság. Ám naivan hiszek abban, hogy a világ alapvetően mégiscsak jó, érdekes, és az emberek túlnyomó többsége nem ellenséges, hanem barátságos.

Eszem ágában sincs úgy nekimenni 2016-nak, hogy rettegve lesem a híreket még szilveszter este is. Élek és tervezhetek, ami nagy adomány. Nem akarom hagyni, hogy elszaladjanak mellettem az évek, mert félek mindentől. Igen, kerülhetek bajba- de nem csak Párizsban és Kairóban, hanem itthon is, ha megbotlok az utcán a ház előtt. 

Szóval listám az van, de arról, hova akarnék eljutni. Természetesen ésszel tervezek, természetesen odafigyelek bizonyos kockázatokra, de alapvetően arról szól az álmodozás, hogy mit szeretnék látni, megtapasztalni. És hiszek benne, jövőre is nagyszerű élmények várnak rám- mint ahogy idén is fantasztikus utazásaim voltak.

Utazni jó. Többet utazni még jobb. A legjobb pedig az, hogy sok esetben rajtunk múlik, mennyi útra futja adott keretből.

Tulajdonképpen nagy mázlink az, hogy ma már sok esetben saját magunknak szervezhetjük meg az utat a világ akármelyik sarkába. Mi dönthetünk arról, mikor, hova, hogyan utazzunk- és jelentős befolyásunk van rá, mennyiért. Csak épp egy kis önállóság kell hozzá, aztán már indulhat is a móka. Először kisebb célokat érdemes kitűzni, majd ahogy egyre nagyobb a rutin, lehet távolabb is nézelődni. 

A szerveződéshez egyre többen kínálnak segítséget, okos kis cikkecskék jelennek meg arról például, mekkora lehet a kézipoggyász a fapadoson. Bevallom, ezek egy részén mosolygok: egyrészt villámgyorsan változnak a légitársaságok szabályai, és ami egy éve még igaz volt, most már talán nem az. Így aztán az ilyen cikkek "szavatossága" gyorsan lejár.

Az ilyen konkrét információkat keresők számára azt tanácsolom, ne általános cikkekből tájékozódjanak, hanem egyszerűen olvassák el a foglalási és utazási feltételeket adott cég honlapján. Ennyi az egész. Aki tudja, mekkora lehet a poggyász, majd csomagolásnál maga is lemér mindent, az nem nagyon kerül bajba. Ez a dzsungelharcosok házi feladata...

Olvasom a reptéri vitatkozós rémtörténeteket, és aztán mindig kiderül, hogy "csak egy kicsit" nagyobb volt a bőrönd, és a "szemét" alkalmazott szívózott. Szerintem meg ha le van írva valami, akkor azt tartsuk be. Lenne kis felháborodás, ha a repülő "majdnem" ott szállna le, ahova a repjegy szól, mondjuk 100 kilométerrel odébb. Ha van elvárásunk egyik irányba, mi is tartsuk be az előírásokat.

Az önálló szervezésnek a kulcsa az, hogy nincs helyettünk más, aki tájékozódik, utánajár, vitatkozik és rögtönöz. Nem való mindenkinek ez a fajta utazás, mondjuk ki. A nyelvtudás alapvető, és nagyon fontos, hogy az ember eleve legyen kíváncsi és érdeklődő. Böngészni kell a légitársaságok legjobb ajánlatait, aztán elméleti kalkulálciókat kell készíteni különböző időtartamokra, szállásokra, utána lehet járni, adott városban mikor mi a legjobb program és így tovább. 

Több és jobb élményt lehet-e így szerezni? Van rá esély, de ez messze nem törvényszerű. Nem vagyok híve annak, hogy leegyszerűsítsük ezt az egészet feketére és fehérre, a szervezett út rossz, a saját magunk által bonyolított meg jó és csodás. Egy fenéket, simán bele lehet futni tévedésekbe. Az kétségtelen, hogy legalább pontosan tudjuk, kit kell okolni az ócska nyaralásokért: saját magunkat. De ettől nem leszünk boldogabbak, amikor kiderül, a lefoglalt szállás mocskos, minden érdekes múzeum zárva van abban a pár napban, és a sarkkörön télen meglehetősen nagy a hideg.

Szóval még mielőtt az áradozó beszámolókat olvasgatva rögvest elkezd valaki keményen szervezkedni, azért szépen gondolja át, hogy ez munkával jár és van kockázata, miközben nem feltétlenül lesz jobb és olcsóbb, mint csatlakozni egy irodához. Vagy esetleg egy baráthoz, aki felajánlja a segítségét, és elintéz helyettünk mindent. Mert mindig lesznek olyanok, akik azért elég kalandvágyóak az ilyesmihez. Szóval az is elég lehet, ha nem repjegyet vagy szállást tudunk jól választani, hanem barátokat...