Szívem szerint azt mondanám, mondj nemet az új lapostévére!
Persze, tudom, nehéz ellenállni a karácsonyi vásárlási láznak. Mindenki bepörög, tele vannak a boltok, lelkesen keresgél az értelmes (és értelmetlen) ajándékok közt mindenki. Nem hazudom azt, hogy én kimaradtam volna ebből a hajcihőből, sőt, még okoskodtam is arról, milyen meglepit lehet adni egy búvárnak vagy egy sportrajongónak.
De azért igyekszem valahol egy értelmes határt szabni a dolgoknak. Nem telik minden napom reggeltől estig azzal, hogy boltokban töltsem az időt, és mindenkinek aki él és mozog a környezetemben, próbáljak valami nagyot és drágát venni.
A drágaság a kulcsszó. Ha megnézzük, mennyibe kerül az akciós okostelefon, tablet vagy lapostévé, azért igencsak viszonylagos az "olcsóságuk". És az a helyzet, ezek a cuccok már most is megvannak, most is működnek, tehát nem azért veszünk újat, mert elengedhetetlenül szükséges.
Azért kellene új telefon, mert szebben fut majd rajta valami mobiljáték? Hát, gyenge érv. Inkább csak a tévéből ránk ömlő reklámözön hat ránk, bár az idén talán szerencsésebbek vagyunk, mert a riasztó arcú szőke focista kisgyerek, az egyedül otthon maradt kisfiú lapos sztorija vagy a villamoson danolászó boldog emberek aligha csinálnak túl nagy kedvet a telefonvételhez.
Na és mi van a tévével? A nagyobb képernyőn kapjuk ugyanazokat a propagandaízű híradókat, a sorozatismétléseket, no meg a régi Bud Spencer-filmeket. Utóbbiakat én is szeretem, de éppenséggel a régi tévémen pont ugyanannyira meg lehet őket nézni, mint egy csúcskészüléken. Ha nem lenne sportközvetítés, talán még a nagy felbontású készüléknek sem lenne értelme egyáltalán a számomra. (Néha persze az is kérdés, televízióra van-e szükségünk vagy sem, de azért én sem füllentem azt, hogy nem nézek semmit soha, sőt, tanyán élek és a levegőből szűrök ki pár kósza wifimolekulát hogy internetezhessek.)
Alapvetően sok-sok olyan dolog van, amit eszünk ágában sem lenne megvenni, ha nem volna épp karácsony. Egyébként is egész évben költjük a pénzt- pont azért nehéz ajándékot venni, mert senki nem vár két hetet vagy két hónapot, egyből rohan a boltba ha kell valami. Amikor ott állunk a boltban, idegesek vagyunk amiért nem jön szembe semmi okos ajándék, tömeg van, unjuk az egészet, és csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve leveszünk a polcról valami drága, de értelmetlen dolgot, egy pillanatra álljunk meg. Felejtsük el a "boldog" karácsonyt, és úgy tekintsünk arra a kiszemelt dologra, hogy egy átlagos hétköznap adnánk-e érte egy árva fillért vagy sem. Ha nem, akkor bizony karácsonykor is rossz vétel. Még egy jópofa, kedves ajándékot is megvennénk az év bármelyik napján, ha örömet szerzünk vele, viszont ami általában értelmetlen, az hülyeség marad szenteste is.
Ha semmi okos nem jut az eszedbe, tégy magadnak egy szívességet: menekülj el a tömeg elől, hagyd a fenébe a karácsonyi dalokat üvöltető plázákat, és töltsd az időt azokkal, akikről elvileg ez az egész ünnepi felhajtás szól. Az sem kis ajándék ám, ha a szeretteidre figyelsz oda úgy igazán néhány napig!
