Nehezen besorolható műfajú, nagyon izgalmas könyvet olvastam.
Ki lehet-e emelni egyetlen időpontot vagy egy rövid időszakot a történelemben, ami fontosabb, mint a többi? Az 1947 - Újrakezdés a háború után című könyv szerzője szerint igen, ezért választotta a második világháború utáni második évet arra, hogy hónapról hónapra kiemeljen jelentős, meghatározó eseményeket. Olyan dolgokról van szó, amelyek vagy akkor okoztak azonnali felfordulást, vagy akár napjainkig tart a hatásuk.
Amennyire nem könnyű olvasmány az 1947, annyira nehéz igazán jól megfogalmazni, milyen is ez a könyv. Egy magyar származású svéd szerző, Elisabeth Asbrink írta, aki tényleg rengeteg dolgot igyekezett belezsúfolni. Töredezett szerkezetű, ugrálunk a személyes történetek, a hírességek mindennapjai, a nemzetközi konfliktusok között, néhány szál végig újra és újra felbukkan.
Ha tudjuk követni, kirajzolódik előttünk hogy született George Orwell regénye, az 1984, hogy érkeztek a menekülők Palesztinába, hogy darabolták fel Indiát. Az emberek harcolnak, menekülnek, túlélnek. Szervezkednek a megmaradt nácik, miközben nemzetközi szervezetekben maroknyi ember dönt népek sorsáról. Néhol a szerző kicsit személyesebb kommentárt fűz az eseményekhez, máshol kizárólag a tényekre koncentrál. Az események sűrűjében könnyű elveszni, és ebben az sem segít, hogy belekerült az írónő saját családjának sorsa is, nem csak az 1947-es évre koncentrálva.
Lassan haladtam az olvasással, szó ami szó. Természetesen sok név volt ismert a számomra, sok eseményről hallottam valamit, de nem kevés olyan részlet akadt, ami csak most került a helyére. Érdekes könyv ez, érdekes vállalkozás, és nem hiszem, van-e jelentősége, más szerint másik év volt-e fontosabb, meghatározóbb. Mert ha úgy nézzük, minden évben történik ezer és egy dolog, s az 1947 igazi tanulsága számomra az, hogy ha alapos kutatómunkát végzünk, egy félmondattal elintézett események is sok szemszögből lesznek megvilágítva.
El kell ismerjem, kicsit önkényesnek éreztem azt időnként, mikor melyik eseményt emeli ki a szerző. Örök szkeptikusok vagyunk manapság, ráadásul “mindentudók”, özönlenek ránk a hírek és sztorik minden forrásból és aki hajlamos rá, az mindent el is olvas. Könnyen abba a hibába esünk, hogy azt hisszük, jól meg tudjuk ítélni, kinek higgyünk és mit gondolunk fontosnak.
Az 1947 nekem nem is akkor vált igazán érdekessé, amikor olvastam, hanem azután, hogy befejeztem. Készültem erre a kis ismertetőre, és gondoltam, belenézek az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) archívumába. A szerző többször említ olyan eseményeket, amik híre bejárta a világot- lássuk, mit lehet ezekről találni a korabeli magyar sajtóban!
És a saját kis kutatásom mindent visszaigazolt. Meghökkentő, új részletek erősítettek rá a történtekre: a Palesztinába tartó Exodus 1947 hajó fedélzetén tartózkodó magyar utasokról szóló beszámolók, az India felosztásáról szóló kommentárok, vagy a felháborodás Christian Dior új ruhakollekciója miatt- ezek tényleg mind témák voltak.
Hirtelen azon vettem magam észre, hogy jó ideje böngészek cikkeket és riportokat, amelyek újabb információkkal egészítik ki azt, amit olvastam. Meglehet, az 1947-nél voltak könnyebb olvasmányaim mostanában. De olyan, ami magamat is a szerzőéjez hasonló kutatásra inspirál, elég kevés.
Azt a kérdést továbbra is nyitva hagynám, ez az év fontosabb-e, mint bármelyik másik. Sőt, azt gondolom, ez nem is számít. Az számít, hogy képesek vagyunk-e felismerni, minden történetnek van tanulsága, utólag minden átértékelődhet, ami egykor ünnepelt vagy pokolba kívánt esemény volt. Mert bizony könnyen előfordulhat, hogy ha pár évtized múlva születik egy 2019 című könyv, a ma megdönthetetlennek tűnő igazságok akkor mind megkérdőjelezhetőnek tűnnek majd...
Elisabeth Asbrink
1947 - Újrakezdés a háború után
