78 éve forgatták le az Elfújta a szél híres zárójelenetét.

Hollywood az Hollywood, a csillogás, a siker otthona, ahol nem csak a filmeknek van sztorija, hanem a filmek születésének is. Az Elfújta a szél tipikus példája ennek: Margaret Mitchell könyvének megfilmesítési jogát akkoriban kimagasló, 50,000 dolláros összegért szerezte meg David O. Selznick, de volt idő, amikor csak nyűgnek tűnt a forgatás.

Már a forgatókönyv is nehezen született meg, de még nagyobb gond volt, hogy Scarlett O'Hara szerepére egyszerűen nem találták meg az ideális színésznőt. Telt az idő, fogyott a pénz, végül Selznick osztozva a jogokon az MGM-mel, tőkéhez jutott, s a stúdió "kölcsönadta" neki Clark Gable-t a férfi főszerepre. 

A filmet 1938. decemberében kezdték el forgatni, a magyar származású George Cukor irányításával. Először a legendás atlantai tűzvészt rögzítették- mindezt úgy, hogy női főszereplő még mindig nem volt! Ám egy Londonból érkezett üdvöske feltűnt a producernek a stúdióban: Vivien Leigh ügynökét kereste fel, aki a producer öccse volt. Selznick meglátta benne Scarlettet, és a próbafelvételek után szerződtette is.

Ám ekkor jött a következő akadály, mert Gable és Cukor összekülönbözött, így hamarosan Victor Fleming vette át a rendezői feladatokat. Végül június végére végeztek a felvételekkel, az utolsó, híres jelenetet rögzítették utoljára: Rhett Butler a "Frankly, my dear, I don't give a damn" szavakkal hagyja faképnél Scarlettet. (A magyar verzióban "Őszintén szólva drágám, köpök rá" lett a fordítása.) 

A biztonság kedvéért egy kicsit finomabb verzióban is leforgatták a mondatot, hátha belekötnek a cenzorok. Ám végülis így került mozikba a film, és ugyan Selznicknek a káromkodásnak minősített "damn" szóért ötezer dollárt kellett fizetnie, mit se törődött vele, mert a film tomboló sikert aratott, s azóta is Hollywood egyik klasszikus alkotásának számít.

Öt kaliforniai középiskolás haver 1982-ben készített egy közös fotót, s azóta öt évente összejönnek egy újabb hasonló kép kedvéért. Az a három és fél évtized pedig nyomot hagyott rajtuk, ám remélhetően barátságuk még mindig olyan erős, mint rég...

1982

1987

1992

1997

2002

2007

2012

2017

A sok tengerentúlon befutott filmes egyike volt Peter Lorre.

Valamennyire köztudottnak számít, hogy a Magyarországon (vagy az Osztrák-Magyar Monarchiában született) színészek, rendezők, filmesek közül milyen sokan lettek sikeresek külföldön. Németországban, az Egyesült Királyságban éppen úgy letették a névjegyüket, mint a tengerentúlon.

Löwenstein László egyike volt azoknak, akik afféle világjáróként újabb és újabb helyeken voltak kénytelenek megvetni a lábukat. Rózsahegyen (a mai Szlovákia területén levő Ruzomberok) született 1904. június 26-án. Fiatalon elszökött otthonról, Bécsben volt amatőr színész majd banktisztviselő. Színházi alakítások után 1931-ben Fritz Lang legendás filmjében ismerte meg a nagyközönség: az M- Egy város keresi a gyilkost című thrillernél a híres rendező benne látta meg a megfelelő embert a gonosztevő szerepére. Ekkor már Peter Lorre néven dolgozott a filmiparban Löwenstein.

A nácik hatalomrajutása után elhagyta Németországot, és először angol filmekben szerepelt, például Hitchcock Az ember, aki túl sokat tudottjában. Aztán jött Hollywood, ahol olyan filmlegendákban kapott kisebb-nagyobb szerepeket, mint A máltai sólyom vagy a Casablanca.

A későbbiekben a karrierje már nem szárnyalt, bár sok filmben, tévés produkcióban szerepelt, sőt, 1951-ben Németországban egy filmet is rendezett. Azért jutott neki olyan említésre méltó figura, mint az első Ian Fleming regényfeldolgozás, a Casino Royale elő-Bond-film gonoszának szerepe. 1964-ben agyvérzés következtében hunyt el. Ugyan voltak nála híresebb magyar származású színészek a film világában, a karakteres Peter Lorre is méltó arra, hogy születésének évfordulóján megemlékezzünk róla.

Tisztázzuk végre, hogy léphet fel egyszerre egy zenekar brazil sportcsarnokban és magyar falunapon!

Élcelődtek rajta, hogy a szamossályi falunap sztárvendége maga a sok millió lemezt eladó Boney M. lesz- és persze a fellépő zenekar vezére, Sheyla Bonnick meg is erősítette, hogy bizony ez az "igazi" Boney M.

Ássunk bele egy kicsit a zenekar történetébe, és máris tisztán látjuk, hogy semmi nem egyértelmű. Az átlagember ugye ismeri a diszkóslágereket, mint a Rasputin, a Daddy Cool vagy a Rivers of Babylon, de kezd a múltba veszni, hogy is jött létre a zenekar.

A német Frank Farian zenei producer állt a Boney M. projekt mögött, ő írta a dalokat, és ő válogatta a zenekar tagjait is. Közülük pedig nem mindenki tudott énekelni, a színpadon lelkesen ugrándozó Bobby Farrell helyett például Farian adta elő a férfi szólamot.A hölgyek közül Liz Mitchell és Marcia Barrett énekelt, Maizie Williams viszont eleinte csak tátogott képzetlen hangja miatt.

És akkor ki Sheyla Bonnick? Nos, ő még a zenekar megalakulása körül mozgott Farian közelében, de soha nem énekelt egyetlen Boney M. albumon sem, nem volt a zenekar tagja annak nagy korszakában. (Vele ellentétben barátnője, Maizie Williams nem szállt ki, és tagja is volt a sztárcsapatnak.) Ám nincs egyedül azzal, hogy Boney M. örökösnek titulálja magát, ugyanis az alapító tagokon kívül még van másfél tucat ember fordult meg a zenekar különböző felállásaiban. Mindenesetre a zenekar egykori sztárfotóin Sheylát hiába keressük- bár meg se ismernénk...

Mivel a tátogásban mindenki járatos kellett hogy legyen, sőt, páran még énekelni is tudnak, afféle playback- vagy karaoke-produkciókkal több Boney M. formáció is járja a világot. Nyilván Farian vagy Liz Mitchell megy oda, ahol a nagy neveket is megfizetik, a többiek meg csipegetik a morzsákat. Rendesen perelgettek is egymást között a különböző tagok és Farian, ki használhatja a nevet és milyen formában. 

Sheyla Bonnick például a Sounds of Boney M. nevet használja általában, és afféle tribute-zenekarként adja elő a régi slágereket. A közönség számára szinte mindegy, hogy melyik fekete énekesnő van a színpadon, igazán jól egyiket sem ismertük, a dalok meg jók. A banda agya, Farian köszöni szépen, jól elvan a pénzével, sőt, még egyszer megjátszotta a tátogós trükköt, csak durvábban, a Milli Vanilliben ugyanis aztán végképp senki nem énekelt a színpadra küldött srácok közül... Neki vélhetően nem jelent nagy veszteséget, hogy egy falunapon Sheyla "alapító tagként" adja el magát, mint a Boney M. igazi örököse.

De eszem ágában sincs gúnyolódni az ilyen programokon. Lehet, hogy Sheyla jó show-t csinál, és a közönség élvezni fogja, hogy újra hallhatja a régi slágereket. Ha belegondolunk, a Megasztár meg az X-Faktor is arról szól, hogy más előadók slágereit próbálják minél jobban előadni fiatalok, néha tényleg az eredetivel versengő színvonalon, szóval remélhetően most is jó Boney M. buliban lesz része a közönségnek. 

Aki meg a nagyon eredetit akarja hallgatni, jobb, ha a lemezeket teszi fel, mert az az egyetlen, tényleg "igazi" Boney M., ami onnan szól...

Egy művész, Antoine Repesse egyszerű, ám mégis ütős koncepciót valósított meg: éveken át nem dobta ki a szemetet, hogy aztán azokat a mindennapi környezetünkben lefotózva bemutassa, mennyi hulladékot termel egy átlagember. Nagyon elgondolkodtató a látvány...