78 éve forgatták le az Elfújta a szél híres zárójelenetét.
Hollywood az Hollywood, a csillogás, a siker otthona, ahol nem csak a filmeknek van sztorija, hanem a filmek születésének is. Az Elfújta a szél tipikus példája ennek: Margaret Mitchell könyvének megfilmesítési jogát akkoriban kimagasló, 50,000 dolláros összegért szerezte meg David O. Selznick, de volt idő, amikor csak nyűgnek tűnt a forgatás.
Már a forgatókönyv is nehezen született meg, de még nagyobb gond volt, hogy Scarlett O'Hara szerepére egyszerűen nem találták meg az ideális színésznőt. Telt az idő, fogyott a pénz, végül Selznick osztozva a jogokon az MGM-mel, tőkéhez jutott, s a stúdió "kölcsönadta" neki Clark Gable-t a férfi főszerepre.
A filmet 1938. decemberében kezdték el forgatni, a magyar származású George Cukor irányításával. Először a legendás atlantai tűzvészt rögzítették- mindezt úgy, hogy női főszereplő még mindig nem volt! Ám egy Londonból érkezett üdvöske feltűnt a producernek a stúdióban: Vivien Leigh ügynökét kereste fel, aki a producer öccse volt. Selznick meglátta benne Scarlettet, és a próbafelvételek után szerződtette is.
Ám ekkor jött a következő akadály, mert Gable és Cukor összekülönbözött, így hamarosan Victor Fleming vette át a rendezői feladatokat. Végül június végére végeztek a felvételekkel, az utolsó, híres jelenetet rögzítették utoljára: Rhett Butler a "Frankly, my dear, I don't give a damn" szavakkal hagyja faképnél Scarlettet. (A magyar verzióban "Őszintén szólva drágám, köpök rá" lett a fordítása.)
A biztonság kedvéért egy kicsit finomabb verzióban is leforgatták a mondatot, hátha belekötnek a cenzorok. Ám végülis így került mozikba a film, és ugyan Selznicknek a káromkodásnak minősített "damn" szóért ötezer dollárt kellett fizetnie, mit se törődött vele, mert a film tomboló sikert aratott, s azóta is Hollywood egyik klasszikus alkotásának számít.
