Az igazi művésznek vászon az egész világ: a moszkvai autósok porral lepett autóira rajzol egy orosz alkotó, Nikita Golubev, azaz Proboynick.

Számomra már csak az a kérdés, vajon ezek után van-e lelke autót mosni az alkotásokat viselő autók tulajdonosainak?

Ahogy Laura idősödik, az életéről szóló könyvsorozat folytatása is felnőttesebbé válik.

Az első, wisconsini erdőségben játszódó könyv idillikus világa hirtelen alapjaiban változik meg, ahogy az Ingalls-család egy öreg szekérrel nekiindul a messzeségnek, mert új otthont keresnek Kansas végtelen prérijein.

A Kicsi ház a prérin történetéhez hozzá tartozik, hogy a szerző megcserélte a valóságos időrendet a kiadó kérésére, ezért játszódik a második epizód Kansas államban. Ez mit sem von le a könyv értékeiből: az én megítélésem szerint a komolyabb témák miatt kifejezetten érdekes olvasmány.

Noha természetesen kemény élete volt a családnak az erdőségben is, mégis, viszonylagos közelségben voltak a rokonok. Ami viszont a második részben történik, az maga az út az ismeretlenbe. Tényleg felfedezőkhöz, pionírokhoz mérhető az, amit megpróbálnak végrehajtani. Letelepedés egy teljesen ismeretlen területen, csak bizakodva abban, hogy az indiánok által lakott földeket megkapják a telepesek.

És két kezükkel építették a házat, alakítottak ki mindent maguk körül, miközben a legközelebbi város igen messze esett. Az őslakosok pedig korántsem barátsággal fogadják a szemükben nyilván betolakodónak számító idegeneket, akik házakat építenek, gazdálkodnak, mintha joguk lenne a területhez. Próbáltak kis viskóikban otthonosan berendezkedni, miközben hóvihartól elviselhetetlen hőségig minden sújtja őket, és csak az együtt töltött esték, a ritka, mai szemmel nézve nagyon szerény, de nagyon meghitt ünnepek hoztak örömet életükbe. Csak egy példa: még az is óriási esemény, hogy egy pici üvegablakra is futja az építkezés során, s ettől igazi luxusházzá válik szemükben a rönkviskó.

Nyilván a gyerekeknek íródott könyvnek nem célja minden konfliktus naturalista érzékeltetése, viszont annyira részletes, hogy nekem felnőttként is kifejezetten érdekes volt. Őszintén bevallom, nem hiszem, hogy lenne bennem annyi bátorság, hogy ennyire magamra hagyatva, kisgyerekes családdal együtt elindultam volna egy akkortájt alig feltérképezett vidékre.

De hát a bátraké a szerencse- s ők szembesülhetnek a legnagyobb kudarcokkal is, amikor beüt egy váratlan fordulat. Izgalmas, elgondolkodtató könyv a Kicsi ház a prérin: szerintem aki szerette a Kicsi ház a nagy erdőben, ezt legalább annyire fogja élvezni, ha nem jobban.

Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a prérin (Pioneer Publishing)

Ismét Laura Ingalls Wilder könyvet olvastam, és nagyon-nagyon jól esett.

Nemrég írtam egy gyerekkori olvasmányélményemről, ami kifejezetten mély nyomokat hagyott bennem. A Kicsi ház a nagy erdőben című könyv kapcsán szót ejtettem a máig népszerű A farm, ahol élünk sorozatról, s engem is meglepő módon, ez lett a blog egyik legolvasottabb bejegyzése.

S ennek kapcsán hírt kaptam arról is, hogy Laura Ingalls Wilder művei új kiadásban jelennek meg nálunk, tehát végre tovább tudom olvasni a család történetét. De hogy felelevenítsem a régi élményeket, először a sorozat első kötetét olvastam újra.

Az ember gyanakszik, hogy három évtized távlatából esetleg csak az emlékek szépítenek meg egy könyvet. Az új kiadás egészen máshogy néz ki, mint a régi: jó kézbe venni, illusztrációk viszont nincsenek benne. A történet viszont most is magával ragadott, gondolatban gyorsan visszatértem a 19. század második felének világába: az Egyesült Államokban boldogulni próbáló telepesek életébe kaphattam egy kis bepillantást.

Természetesen ez egy elsősorban gyerekeknek szóló könyv, a szerző vélhetően kihagyott komolyabb momentumokat. Ráadásul most már a folytatások ismeretében mondhatom, az első rész kicsit idillibb, mint a többi. Nagyon hangulatosak a leírások, ám mivel egy egészen kicsi gyerek szemszögéből íródott, vele együtt csodálkozhatunk rá a dolgokra- bevallom, ez még most is nagyon jól bírt esni.

Ami egy kicsit kiegészítette, kibővítette számomra a könyv élményét, az a további informálódás lehetősége. És itt meg kell jegyezzem, hogy nem csak a 150 éve élt telepesek mindennapjai változtak meg durván az életük alatt- a mienk is! A nyolcvanas években fogalmam sem volt, merre van Wisconsin, hogy nézhetett ki a kicsi ház, milyen volt Laura Ingalls Wilder élete a valóságban, pedig gyerekként biztosan érdekelt volna- mint ahogy most is kíváncsi vagyok. Ma pedig pár kattintás, és hirtelen élővé, valóságossá válik mindaz, amit olvastam.

Jó példa erre a könyvben leírt táncmulatság: találtam egy videót, ami valahol vidéken lett rögzítve sok-sok éve. Persze, már ez is egy évszázaddal később született, mint a könyv, de akkor is tapinthatóvá vált az az önfeledt hangulat, amit a szoba sarkában muzsikáló zenészek és a lelkes táncosok teremtettek. S ott vannak a tátott szájjal bámuló gyerekek is, valahogy így nézhette a "nagyok" mulatozását a kis Laura is annak idején...

Mert hiába módosított a szerző némileg a valóságos eseményeken, nagyon is van alapja a megírt történeteknek. Látva a képet az egykori ház helyén ma álló épületről, ahol múzeum van, magam is kedvet kaptam egy Laura Ingalls Wilder-körúthoz. De ha az nem is reális jelen pillanatban, gondolatban utazhattam velük tovább- mert a sorozat következő kötetei számomra már újdonságok voltak.

Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a nagy erdőben (Pioneer Publishing)

1954. április 12-én vette fel Bill Haley és bandája a Rock Around the Clock-ot.

Az 1925-ben született Bill Haley már kölyökként pénzt keresett zenészként, és 15 évesen költözött el családjától gitárja társaságában. Hamarosan a zeneiparban helyezkedett el, saját zenekara, a Bill Haley & The Comets 1952-ben vette fel a mára jól ismert nevét.

Kisebb slágerek után szerződtek a Deccához, és azon a napon stúdióba vonultak, hogy új kislemezt rögzítsenek. A Thirteen Women című dal munkálatai elhúzódtak, így aztán a lemez B-oldalának dalára már alig jutott idő. Gyorsan feljátszották a Freedman és Myers által írt Rock Around The Clockot, amire a szólógitáros csak egy régebbi szólót tudott elővenni- aztán némi ügyeskedés után sikerült használható verziót összehozni a két nekifutásra felvett dalból. Mellesleg nem sokkal korábban egy másik banda már kiadta a szerzeményt, de nem keltettek vele nagy feltűnést.

A Bill Haley által előadott Rock Around The Clock sem volt bombasiker, és talán ma nem is ismernék annyian, ha nem játszik közre a véletlen- már ha hihetünk a legendának. Egy zenerajongó tíz éves srác, Peter Ford Los Angelesben meghallgatta a Thirteen Woment, aztán megfordította a lemezt, és beleszeretett a B-oldalon hallható dalba. 

Ilyen fordult már elő a történelemben, csak éppen Peter apukája nem más volt, mint Glenn Ford, az ismert színész. A Blackboard Jungle című filmre készülő Ford a tinédzserek életéről szóló alkotásban jelentős szerepet kapott, és a többi alkotóval együtt keresett olyan dalt a főcím alá, ami kifejezi a korosztály életérzését. Naná, hogy a kisfiától kapott lemezt javasolta, és a többi történelem: az 1955-ben újból kiadott Rock Around The Clock azonnal a listák élére ugrott.

Bár nem ez volt a legelső rock&roll dal, nem is ebből adták el a legtöbbet, mégis korszakhatárnak számít. Sokan osztják 1955 előtti és utáni korszakokra a könnyűzenét, Bill Haley-ék dalának köszönhetően. 

És hogy pont úgy történt-e minden, mint ahogy a legenda szól? Hát, ezt már nem nagyon lehet kideríteni. Akinek csak köze volt a dalhoz, kiegészítette a sztorit, esetleg máshogy mesélte a dolgokat. Mindenki szeretett volna magának egy kis szeletet a legendából. A szerencse az, hogy abból nekünk is jut, ha meghallgatjuk ezt a tényleg remekbe szabott, lendületes nótát, ami ma is megállja a helyét.

Vannak akik szerint a mesékben szereplő hercegnők "szexualizálása" az, hogy ilyen lenge ruhává formálták át az öltözéküket. Ez szerintem meglehetősen álszent dolog, mert a hercegnők külseje azért eddig is igen sokat nyomott a latban.

Az meg egy másik kérdés, hogy ilyen csinos lányok azt vesznek fel, amit akarnak, vélhetően nem a Disney-jelleg miatt akad meg rajtuk senkinek a szeme...