A National Geographic által meghirdetett utazási fotó pályázat legjobb képei lenyűgöznek és elgondolkodtatnak...

Lehet, hogy a jövő filmsztárjai most Budapesten a medencékben bizonyítanak?

Az angol színész valamikor hazája színeiben a műugró válogatott tagja volt, s 1992-ben világbajnoki 12. helyezést szerzett. Valljuk be, nem feltétlenül figyelünk oda a most zajló pesti vizes világbajnokság helyezetteire, pedig ki tudja, miből lesz a cserebogár?

A modellként is dolgozó Jason Statham némi kerülőút után került a film világába, Guy Ritchie felfedezettje volt A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacsőben, majd jött a Blöff. Aztán pedig 2002-ben A szállító, a remekbe szabott, sikeres akciófilm, amit természetesen folytatások követtek. Megjegyzendő, nyilván nem függetlenül a sportos múlttól, Statham maga vállalta a húzós jeleneteket A szállítóban. Talán úgy gondolta, kezdő színészként így segíthet a stábnak spórolni a kaszkadőrökön?

Az akciófilmekben jól használható figura aztán Stallone oldalán tűnt fel A feláldozhatókban, bekerült a Halálos iramban sorozatba is. Azért Shakespeare-drámák főszerepében nem brillírozott, de talán nem is ez volt az álma, amikor még nap nap után edzett mint műugró... Boldog 50. születésnapot, Jason!

Kínában még a modellkedés sem valami hosszasan elhúzódó pózolásról szól.

A kínai webáruházakba tömegével kapható ruhákhoz meglehetősen hasonló, egy kaptafára készült képeket szoktak feltölteni. Ha bárkinek kétsége lett volna, még a fotózásnál sem vacakolnak: a modell másodpercenként vált pózt, kattog a kamera, annyi használható kép még úgyis lesz, amennyi kell. 

Aztán elgondolkodhatunk azon, ha ilyen alaposságú és minőségű munkát végeznek a "kreatív" oldalon, akkor milyen és mennyi gondossággal készül az, amit innen vásárolunk?...

Pontosan 106 éve talált rá az inka romvárosra Hiram Bingham.

Nem igazán írnám azt, hogy "felfedezték", hiszen a város ott volt előtte is, és a helyiek tisztában voltak a létével. Hiram Bingham 1911-ből Cuzcóból gyalog és szamárháton tartott az Urubamba-völgy irányába, hogy a legendás elveszett városokra találjon. Egy helyi földműves említette neki a hegytetőn levő romokat, aztán egy 11 éves fiú vitte el a Machu Picchu néven ismert helyre július 24-én.

El sem tudom képzelni, milyen hihetetlen lehetett először látnia az addig csak kevesek által látott épületeket. Az amerikai felfedező többször visszatért Dél-Amerikába, és ugyan nem volt képzett régész, több jelentős helyet ő mutatott be a nyugatiaknak.

Bingham nagysikerű könyvben írt az expedícióiról, még szélesebb közönség ismerhette meg Machu Picchu és a többi elfeledett város nevét. Mára ezek Latin-Amerika leghíresebb turistacsalogatói lettek, a Machu Picchu különösen. Épp elég képet látni arról, ahogy csapatostól nézelődnek ott az érdeklődők.

El lehet kezdeni okoskodni arról, mit okoz a sekélyes tömegturizmus, de én nem akarok az általánosítás csapdájába esni. Sokan vannak? Igen, de ezt én természetesnek gondolom. Bár lehetne tanúsítani önmérsékletet, azért az valahol mégicsak jó, hogy az emberiség nagy teljesítményeire vagyunk kíváncsiak. Az ilyen maradandó, fantasztikus alkotások tudnak lenyűgözni igazán, s ezeket akarjuk saját szemünkkel látni.

Én is jártam az egyiptomi piramisoknál, a Colosseumban, az Akropolisznál és nem bántam meg. Természetesen az a jó, ha nem csak eddig tart a turista kíváncsisága, de ha már ott vagyunk valahol jó messze, miért pont azt hagynánk ki, amitől mindenkinek leesik az álla? 

Ráadásul a helyiek is szépen keresnek a bámészkodó külföldieken, s ha úgy nézzük, valódi aranyvárossá, vagy legalábbis aranytojást tojó tyúkká változtak az ősi romok. Végülis jelentős részben a ma ott élő örökségének tekinthetőek ezek a maradványok, így aztán az se baj, ha nekik is jut a turizmus hasznából.

Azt hiszem, az emberiség sok-sok rosszabb dolgot tesz és tett, mint az, hogy elzarándokolunk olyan helyekre, amikre méltán lehetnek büszkék elődeink. Persze ésszel kell menedzselni a látogatók számát, de ettől még nyitva kell hagyni az esélyt mindenki számára, hogy láthassa a saját szemével akár a Machu Picchut, akár más hasonló jelentős alkotást.

Egy párizsi egyetem renoválás előtt álló kollégiumának kifestésére kértek fel száz graffitis művészt. 

A három héten át tartó munkák során az alkotók teljesen szabad kezet kaptak, s a szárnyaló fantázia fantasztikus képeket szült.

Kár, hogy ezeket csak egy ideig lehetett látni, mert a felújítás során hagyományosabb festést kap a kollégium- de ki tudja, talán lesz olyan hely, ahol ehhez hasonló alkotások hosszabb távon is a dekoráció részei lesznek.