Pontosan 106 éve talált rá az inka romvárosra Hiram Bingham.
Nem igazán írnám azt, hogy "felfedezték", hiszen a város ott volt előtte is, és a helyiek tisztában voltak a létével. Hiram Bingham 1911-ből Cuzcóból gyalog és szamárháton tartott az Urubamba-völgy irányába, hogy a legendás elveszett városokra találjon. Egy helyi földműves említette neki a hegytetőn levő romokat, aztán egy 11 éves fiú vitte el a Machu Picchu néven ismert helyre július 24-én.
El sem tudom képzelni, milyen hihetetlen lehetett először látnia az addig csak kevesek által látott épületeket. Az amerikai felfedező többször visszatért Dél-Amerikába, és ugyan nem volt képzett régész, több jelentős helyet ő mutatott be a nyugatiaknak.
Bingham nagysikerű könyvben írt az expedícióiról, még szélesebb közönség ismerhette meg Machu Picchu és a többi elfeledett város nevét. Mára ezek Latin-Amerika leghíresebb turistacsalogatói lettek, a Machu Picchu különösen. Épp elég képet látni arról, ahogy csapatostól nézelődnek ott az érdeklődők.
El lehet kezdeni okoskodni arról, mit okoz a sekélyes tömegturizmus, de én nem akarok az általánosítás csapdájába esni. Sokan vannak? Igen, de ezt én természetesnek gondolom. Bár lehetne tanúsítani önmérsékletet, azért az valahol mégicsak jó, hogy az emberiség nagy teljesítményeire vagyunk kíváncsiak. Az ilyen maradandó, fantasztikus alkotások tudnak lenyűgözni igazán, s ezeket akarjuk saját szemünkkel látni.
Én is jártam az egyiptomi piramisoknál, a Colosseumban, az Akropolisznál és nem bántam meg. Természetesen az a jó, ha nem csak eddig tart a turista kíváncsisága, de ha már ott vagyunk valahol jó messze, miért pont azt hagynánk ki, amitől mindenkinek leesik az álla?
Ráadásul a helyiek is szépen keresnek a bámészkodó külföldieken, s ha úgy nézzük, valódi aranyvárossá, vagy legalábbis aranytojást tojó tyúkká változtak az ősi romok. Végülis jelentős részben a ma ott élő örökségének tekinthetőek ezek a maradványok, így aztán az se baj, ha nekik is jut a turizmus hasznából.
Azt hiszem, az emberiség sok-sok rosszabb dolgot tesz és tett, mint az, hogy elzarándokolunk olyan helyekre, amikre méltán lehetnek büszkék elődeink. Persze ésszel kell menedzselni a látogatók számát, de ettől még nyitva kell hagyni az esélyt mindenki számára, hogy láthassa a saját szemével akár a Machu Picchut, akár más hasonló jelentős alkotást.
