Talán unalomból kezdtek el borítókkal fotózkodni a Librairie Mollat eladói, de az instagramra feltöltött jópofa képeiknek egész komoly rajongótábora lett. 

1953. március 5-én hunyt el Joszip Sztálin, akinek a neve manapság egyet jelent a diktatúrával, kegyetlenkedésekkel. Csak úgy az érdekesség kedvéért érdemes felidézni, hogyan beszéltek róla a korabeli lapokban. Erre nem árt gondolni, amikor valaki dicsőítését látjuk-halljuk, amikor történelmi léptékeket emlegetünk politikusok kapcsán. Térjünk az ilyesmire vissza kicsivel később...

Félreértés ne essék, nem az aláírókat hibáztatom. Ezt akkoriban vélhetően teljesen komolyan gondolták. És mit sem tudhatták, hogy pontosan mi zajlott a sztálini Szovjetunióban. De mi már tudjuk, tanulhatunk is belőle.

Ki hitte volna, hogy a sokak által szégyellt szeplők, amit lehetőség szerint eltüntetnének, divatossá válik. Méghozzá annyira, hogy egyenesen arcukra tetováltatnak szeplőket. Persze ez is csak egy trend; a velünk született dolgok viszont olyan adottságok, amikkel nyugodtan megtanulhatunk együtt élni. 

Ma ünnepli 34. születésnapját a különleges szépségű színésznő.

Lupita Nyong'o Mexikóban jött a világra 1983-ban, de szülei kenyaiak voltak. Ma is kenyai és mexikói állampolgársággal rendelkezik. Kenyában szerzett diplomát, majd az Egyesült Államokban tanult. Érdekelte a film világa, de eleinte a produkciós stáb tagjaként dolgozott.

Később állt kamera elé: karrierje akkor indult be rakétasebességgel, amikor a 12 év rabszolgaságban nyújtott alakításáért Oscar-díjat nyert 1984-ben. Nem éppen tipikus, hogy egy harmincéves színésznő újoncként ilyen sikert ér el. A nagyközönség ekkor figyelt fel a szép és tehetséges Lupitára. 

Azóta már az újjáélesztett Star Wars sorozat legújabb epizódjában is feltűnt, azaz úgy fest, a hollywoodi szuperprodukciókban is számítanak rá. 

Lecsaptak rá a magazinok, világcégek is, címlapokról mosolyog vissza és reklámokban tűnik fel. Meg kell jegyezni, ez azért érdekes, mert Hollywoodban még ma se nagyon van egyenlőség, és igen gyakran a fekete bőrű hírességeket jelentősen "kifehérítik" a fotókon. Hát a kenyai Lupitával még az ügyes képmanipulátoroknak is nehéz dolga van.

Úgy kell őt elfogadnunk, ahogy van- s ez nagyon-nagyon helyes, azt hiszem.

Az izlandi bálnagyilkolás a turistáknak köszönhetően marad fenn.

Izland a világ egyik legvonzóbb úti céljának számít. Minden évben több százezer turista érkezik a szigetre, a növekedés rekordokat dönt. Csak amerikaiból többen utaznak Izlandra egy év alatt, mint ahány lakosa van az országnak!

Miközben az izlandi utazások jellemzően a természetközeliségről szólnak, az embereket a hihetetlen tájak nyűgözik le, és nagyon sokan vesznek részt olyan programokon is, mint a bálnales. Az itteni vizekben ugyanis sok a tengeri emlős, és a lelkes nyaralók imádják fotózgatni a hatalmas bálnákat.

Miközben nagy üzlet a bálnákhoz vezetett túrák szervezése, meglepő, hogy az óriási nemzetközi tiltakozás ellenére Izlandon újrakezdték pár éve a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ami szinte mindenhol tilos már. Voltak utazók, akik pont emiatt mondtak le Izlandról. Sokan hitték, hogy az ország imázsának olyan rosszat tesz a vadászat, hogy inkább maguk hagyják abba, ráadásul a bálnanézés több pénzt is hoz.

Azt ugyanis tudni kell, hogy a nem túl ízletes bálnahúst nem nagyon eszik már Izlandon sem. (Hasonló a gond Japánban is, bőven vannak kedveltebb ételek is.) Így aztán voltak nehéz évei a bálnavadászoknak, nagy veszteségekkel. Ám megdöbbentő módon amióta özönlenek a turisták, egyre jobban megéri a vadászat: az országba látogató külföldiek igen jelentős hányada megkóstolja a bálnahúst.

A fogás nagyobb része tehát jelenleg a helyi éttermekbe kerül, és jól keresnek rajta a vadászok. A fővárosban egy hatalmas transzparenssel figyelmeztetnek a természetvédők: "A bálnákat azért gyilkolják, hogy a turistákat etessék." A bálnaleseket szervezők is kampányba kezdtek, hogy elmondják az utazóknak, inkább nézzék a bálnákat, ne pedig egyék. Azaz bojkottálják az éttermeket, ahol bálnahúst is felszolgálnak. Ugyanis ha nincs kereslet a bálnahúsra, nem lesz értelme a vadászatnak se. De hogy pont a természetimádók miatt lesz jövedelmező az üzlet, az elég rosszul hangzik.

Már az is ironikus, hogy ugyanabból a kikötőből néznek a bálnanéző és a bálnavadász hajók. Ugyan a szabályok kikötik, hogy a vadászok nem mehetnek húsz kilométernél közelebb a nyílt tengeren a bálnanézőkhöz, de ezzel aligha a bálnákat védik. Elképzelhetjük, milyen óriási botrány lenne belőle, ha a bálnaimádók szeme előtt ölnék le a bálnákat, és a képek bejárnák a világot. Pedig talán erre lenne szükség ahhoz, hogy megváltozzon a szemlélet...