Ma ünnepelhet a legendás amerikai színésznő.

Amikor 1937. december 21-én megszületett a kis Jane, még senki nem sejthette, hogy modell, szexbomba, aerobic-királynő no meg két Oscar-díjat nyerő filmsztár lesz Henry Fonda lányából. Pedig az apja is elég nagy név volt Hollywoodban, így aztán nem volt váratlan, hogy lánya is gyorsan a reflektorfénybe került.

Elég fiatalon kezdett modellkedni, aztán jött Lee Strasberg híres színésztanodája, ahol felfigyeltek a tehetséges és fiatal lányra. 1960-tól szerepelt filmekben. Érdekes, hogy mennyire sokoldalú színésznő lett belőle: egymást követte a Barbarella szexi főszerepe majd A lovakat lelövik, ugye?

Utóbbiért jött az első Oscar-jelölés, amiből karrierjében összesen hét is kijutott neki, kétszer pedig el is nyerte a szobrocskát. Sőt, előbb kapott Oscart, mint a híres papa, Henry Fonda! 

A nyolcvanas évek fitnesz-mániájába fejest ugorva 1982-ben kiadta első aerobic-programját. Jane Fonda arca lett az egészséges életmódot zászlóra tűző mozgalomnak, egy egész nemzedéknyi nő példaképe lett, akik hozzá hasonló módon kezdtek feszes cuccokban ugrálni lendületes könnyűzenére, abban bízva, hogy ugyanolyan csinosak lesznek, mint ő.

1990-ben Jane bejelentette visszavonulását a filmezéstől, aztán 2005-ben jött a nagy visszatérés egy sikeres vígjátékkal, ahol Jennifer Lopez volt az egyik partnere.

Azóta is feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben, és ez vélhetően folytatódni fog a nyolcvanon túl is. Reméljük, vidáman ünnepli szülinapját!

Azért tudtak gyereket riogatni eleink ezekkel a képeslapokkal.

A Monarchia idejéből származó lapok nyilván meggyőzhették a kicsiket arról, hogy jól kell viselkedni, ha nem akarták a krampusz zsákjában végezni. A felnőttekkel viszont időnként jóval barátságosabb volt, ki tudja miért...

Morgan James bécsi koncertje fantasztikus élmény volt.

Vajon miről beszélgethet az éjszakában négy középkorú fickó, pár sör után? Ahogy mondani szoktam, természetesen szidjuk azt, aki nincs ott. De komolyra fordítva a szót, illúziókat kell eloszlatnom: nem a foci vagy a nők vannak minden ilyen alkalommal a középpontban. Kifjezetten értelmes témák is szóba kerülnek; s egy ilyen alkalommal idén ősszel az egyik srác egy videót tett be. Elmondta előre, egy jól ismert sláger feldolgozásáról van szó swing stílusban, isteni jó a hangulata, de különösen a második énekesnőre figyeljünk oda, mert hihetetlen amit csinál.

Azt kell mondjam, tényleg leesett az állunk. Meghallgattuk még egyszer. Aztán utána hazajöttem, megmutattam a dalt a barátnőmnek, aki szintén imádta. Kikerestem, ki volt az a bizonyos szőke énekesnő, és találtam még pár meghökkentően jó dalt Morgan James-től.

A dolgok néha olyan természetesen jönnek. Megnéztem, merre-hol lép fel, és kiderült, hogy Európában turnézik az év végén. Ebből aztán az lett, hogy két jegyet vettem a bécsi koncertre, és egybekötöttünk egy szép decemberi estét a császárvárosban a zenei élménnyel.

A Porgy & Bess klubban lépett fel Morgan James, és ugyan szerencsésebb lett volna, ha csak ülőhelyeket alakítanak ki, de utólag ennek már nagy jelentősége nincs. A hely ugyanis tele volt, és kifejezetten lelkes és hálás volt a közönség. Nagyon élveztük az előadást: az énekesnő saját dalaiból is válogatott, és például Prince, Peter Gabriel, Joni Mitchell, Mariah Carey klasszikusokat is eljátszottak zenekarával. A hangja egészen hihetetlen, minden fillért megért a koncert. 

És hát kiderült az igazság, ismét, megint, sokadjára: az igazi zenész élőben tud igazán kibontakozni. Nagyszerű énekesnő, profi zenekarral, minden úgy volt jó ahogy volt. Tudom, vannak milliós lemezeladásokat produkáló emberek, akik nem tehetségben, hanem marketingben és menedzsmentben erősek. Ám ez mit sem számít addig, amíg te meg tudod találni az igazán jó zenészeket, és azzal támogatod őket, hogy az ő lemezeiket veszed, az ő koncertjeikre vásárolsz jegyet- és a jó az, hogy ezzel magadat is megajándékozod pár fantasztikus élménnyel.

Hát ide vezet, ha pár pasas egy este italozik és dumálgat. Lehetne rosszabb is, kétség sem fér hozzá! S azt hiszem, barátnőm a jövőben sem fog morogni, ha összeülünk pár haverral, mert ilyen dolgok sülnek ki belőle- a koncertet ugyanis ő is nagyon élvezte. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy hallgasson bele Morgan YouTube-csatornájába!

Kereken negyven éve mutatták be a Szombat esti lázat.

A film, ami sztárt csinált John Travoltából, újra a csúcsra juttatta a Bee Gees-t, és meghatározta a diszkókorszakot, 1977-ben került a mozikba. Nagyon szerencsés pillanatban mutatták be, a fiatalok erre a zenére, erre a szórakozási formára pörögtek, a Gibb-fivérek zenéje fantasztikus volt, és a színészek, a stáb is remek munkát végeztek.

A még csak 23 éves Travolta kisebb szerepek után lett a csipőjét riszáló parkett ördögeként legenda. Nem akármilyen időszak volt ez a számára, hiszen alig egy év múlva jött a következő zenés sikerfilm, a Grease főszerepe. Ugyan voltak aztán hullámvölgyek a pályafutásában, aztán akadtak sikeres vagy fontos alakítások, de sokak számára mindmáig a hetvenes évek második fele a fiatal Travolta szerepeivel azonosítható. A Szombat esti láz egyértelműen az ő filmje, a többi szereplőt szerintem kevesen tudnák felidézni.

Érdekesség, de a Szombat esti lázban hallható daloknak csak egy része íródott kifejezetten a film kedvéért, a többit már korábban játszották a rádiók. A filmzenét tartalmazó album természetesen óriási siker lett, több dal is a slágerlista élén kötött ki.

Meg kell jegyezni, hogy a mára kicsit lesajnált diszkóműfajnak is voltak klasszikus dalai, többek között a Bee Gees-nek köszönhetően. A zenetörténelem legjobb dalszerzői közé tartozó Gibb-fivérek olyan szerzeményekkel igazolták ezt, mint a Night Fever, a Stayin' Alive, a How Deep Is Your Love vagy a Jive Talkin. Nekem az utóbbi most is nagy kedvencem, de ha a filmet idézzük fel, akkor inkább ezt a videót illesztem be.

De hát már ennek is négy évtizede, repül az idő. Ugyan mostanában nem sokan ropják ilyen stílusú öltönyben a táncparketten, visszatérhet még ez is- és garantálom, jobb zenék akkor sem lesznek hozzá, mint az egykori slágerek.

Ahogy gyorsultak a repülők, úgy rövidültek a szoknyák.

Kifejezetten rövid idő alatt változott meg a légiutas-kísérők viselete: az ötvenes évek csinos, elegáns, de alapvetően konszolidált egyenruháit a hatvanas évek divatját követő szettek váltották fel. Érdekes egymás mellett látni ezeket: mintha évtizedek választanák el őket, pedig a váltás villámgyos volt.

A kosztüm jellegű egyenruhák szabása is megváltozott, egyre gyakrabban bukkantak fel a könnyed, akár a hétköznapokban is viselhetőnek tűnő darabok. 

Míg a hagyományosabb egyenruháknál egyértelmű, ki a stewardess és ki az utas, ha mellé tesszük a hatvanas években hódító miniruhás légikisasszonyok képeit, már könnyű zavarba jönni.

De a világ rendje az, hogy a változás nem feltétlenül egyirányú. Ha így folytatódott volna az egyenruhák rövidülése, manapság a légikísérők egy szál alsóneműben dolgoznának. Ehhez képest jóval konzervatívabban festenek. Ki tudja, még azt is megérjük, hogy visszatérnek a kis kalapos, kosztümös idők!