Magyarországra érkezett Rowan Atkinson, és ennek örömére latolgatom az esélyeit annak, hogy új epizódok készülhetnek a közkedvelt sorozathoz.

A Blackadder, azaz Fekete Vipera eddigi négy szériája igazi gyöngyszem még az oly sok emlékezetes alkotást összehozó brit humor világában is. Azt kell mondjam, én személy szerint messzemenően hiszek egy folytatás értelmében, még ha a legutolsó "különkiadás" óta el is telt másfél évtized.

Akik a hosszú kihagyást emlegetik, azoknak nem árt elfelejteni, ez nem olyan sorozat volt eddig sem, mint a nagyüzemben készülő amerikai vígjátékszériák. Az első sorozatot 1983-ban mutatták be, és csak rá 3 évre jött a következő. A 2000-es különkiadás és a legelső Fekete Vipera között több idő telt el, mint ami elment a legutóbbi "feltámadás" óta.

A kulcs nem az idő, hanem a forgatókönyv. És nem is lehet kétséges, a britek szórakoztató műsorai közül azóta is több sikeres született. Bár elsőre talán nem ez jutna ilyenkor eszünkbe, de akár a Top Gear is említhető, ami sokkal inkább a humorról szól, mint a szakszerű autóelemzésről, és lám, imádják az egész világon. Szóval a lehetőség megvan arra, hogy a jól ismert karakterekhez nyúlva ismét erős műsort hozzanak össze.

A színészekben sincs hiba. Rowan Atkinson például nem csak Blackadderként, de Mr Bean-ként is legendává vált. Pedig mennyire eltérő karakterek! Tony Robinson ugyan az utóbbi időben inkább a Time Team régészeivel együtt dolgozva az ismeretterjesztés területén alkotott maradandó, ám bizton szívesen bújna újra Baldrick bőrébe.

Akik azon töprengenek, a House-ként nemzetközi sztárrá vált Hugh Laurie visszacsábítható-e, ne feledjék, ő csak a harmadik sorozattól vált meghatározó figurává. Stephen Fry szintén fontos szereplő volta, de ő sem volt ott minden szériában. Elsősorban Blackadder és Baldrick párosa határozta meg a sorozatot, és amíg ők ketten beszállnak, van remény sikeres végeredményre. 

Ráadásul nagy mázli, hogy a Fekete Vipera karaktert nem járatták le valamiféle amerikai feldolgozással. Talán túl cinikus volt a tengerentúliaknak- akik időnként alaposan átírva képesek megcsúfolni egy-egy erős sorozatot vagy filmet. (Persze a végeredmény nem mindig ócska, tudom én.) Elképzelem a hollywoodi Fekete Viperát, a címszerepben Ben Stillerrel, Baldrick lehetne Rob Schneider, a félnótás herceg Owen Wilson, aztán minden humorkedvelő sikítva menekülne még csak a brit feltámasztás ötletétől is. 

Szóval csak hadd dolgozzanak rajta Atkinsonék, mert ezek a fickók még akkor is tudnak nagyot dobni, ha magukhoz képest csak közepes a végeredmény. Számomra például pont nem az első sorozat az etalon, pedig az volt az "eredeti". Szóval simán lehetett egyre jobbat összehozni sorozatról sorozatra, ami azért nem akármilyen teljesítmény. Ilyen előzmények után részemről megelőlegezem nekik a bizalmat!

Egy táncos egészen új szintre emelte az önarcképkészítést: Mickael Jou nem egy tipikus szelfiző, hanem gondosan megkomponált és remekül elkészített képeket készít.

A főszerepben ő van, jellemzően olyan helyzetben, ami ránézésre megcáfolja a fizika törvényeit- pedig csak fantázia, jó időzítés, ügyesség és sok előkészület kell hozzá. Mondani sem kell, ő kicsit lassabban halad a fotózással, mint a csücsörítős lányok a mosdóban, de az eredmény láttán nyilvánvaló, megéri a befektetett munka és idő.

Olvasom a kiadó komor közleményét, amiben a Tóth Krisztinát gyalázó pitbull-rajongókat ítélik el. Olvasom- és emlékezek.

Azon gyorsan lépjünk túl, milyen az a vers. Aki olvasta, tudja. Nem kell ezt túlragozni, máskor is jelentek már meg középszerű versek vagy mondókák(?), lesz is még példa ilyenre. A művésznő nem akkora tényező a magyar mindennapokban, hogy igazán fel kellene kapni a fejünket egy-egy megjelent kötetére. A rajongói bizonyára így szeretik- ennyi pont elég.

A pitbullos felháborodás némileg jogos, mert kissé gügye üzenete van az egész mondókának, de megvallom, nehezen hiszem, hogy felbőszült kisikolások indulnának elolvasván kutyairtó hadjáratba, pusztán önvédelmi célzattal. Lehetne ezt az ügyet a helyén kezelni, és ha azt meg is értem, miért morog egy pitbulltulaj, az sem lep meg, amikor rosszul esik, ha valakit reakcióként nem egyszerűen elküldenek a fenébe, de egyenesen fizikai megsemmisítéssel fenyegetnek meg. Ennyit azért nem érdemel az egész sztori.

Viszont fel kell idézzem, hogy az érzékeny lelkű, pitbulloktól félő irodalmártól magától sem állt távol a nyilvános beszólás. A Tereskova művésznéven alkotó hölgy öregedésére, mondhatni, csúnyulására utaló cikkében azért nem feltétlenül úgy írt, hogy a célzottja azzal kulturált formában vitatkozhatott volna. Ebből lett válaszként a "ragyásozás", és akit érdekel még egyáltalán ez a a közeg, kissé komikus kortárs cicaharc tanúja lehetett. 

A magamfajtának, akinek se a pitbullok elnyomása, se a hazai művészélet mimózáinak panaszáradata nem okoz álmatlan éjszakákat, a szent felháborodások után csak annyi jut eszébe: én már csak egy sört kérek. Elszórakoztatnak ideig-óráig ezek a csip-csup ügyek, aztán inkább foglalkozok valami értelmessel. 

Mind ismerjük a kifejezést: "csapásokat adunk és csapásokat kapunk". Ám ezek a felfújt ügyek pontosan jelzik, nálunk igazán soha nem történik semmi különös. Távolról szemlélve úgy festhet, mintha konfliktusok lennének, viták és kvázi harcok. Közben az egész röhejes, ahogy van: íródott egy kis szösszenet, ami igazán nem akar és nem ér el semmit, és erre tényezőt csinálnak belőle olyanok, akik nem jönnek rá, pont az jelzi a téma súlytalanságát, hogy nyolc évig a kutyát (a pitbullokat se) zavarta. Pont akkora jelentősége van, mint hogy két, alapvetően kellemes burokban élő nő milyen aljas módon tud piszkoskodni egymással a nagy nyilvánosság előtt.

Ugorgyunk.

Az ember kicsit meghökkenve szembesül vele, hogy a remek színész szeptember 2-án már 51 éves lesz. Repül az idő!

Keanu Reeves 1964-ben született Bejrútban, Libanonban. Különleges hangzású keresztneve a hawaii őslakosok nyelvén azt jelenti, "hűvös szellő a hegyek felett". Ezek után nyilván nem meglepő információ, hogy portugál, brit és kínai felmenői is voltak...

A középiskolában két dolog érdekelte elsősorban: a színészet és a jégkorong. Kapusként kiérdemelte "A fal" becenevet, de híressé nem a pályán lett, hanem Hollywoodban. A nyolcvanas évek közepétől tűnt fel filmekben, amelyekben fiatalos komédia mellett mindenféle műfajú alkotás volt. Megjelenése okán inkább intellektuális típusnak számított, aztán az 1994-es Féktelenül után akciófilmekben is gyakran számításba vették. 

Ha azt nézzük, melyik szerepe vált ikonikussá, egyértelműen Neo a válasz: a Mátrix három része kétségkívül meghatározta egy korszak egész felfogását, még ha az utolsó filmet érték is kritikák. A mai fiatalok talán nem is értenék meg azt a hisztériát, ami az első rész bemutatása után kitört. Azt kell mondanom, Keanu Reeves a tökéletes választás volt a főszerepre, kellett hozzá ő is, hogy azzá váljon a Mátrix, ami.

Mint sok más színész, ő is szívesen vállal szerepet a szuperprodukciók mellett független filmekben is. Az előbbiekben lekaszabol pár gonosz arcot, aztán utána jöhet valami nagybetűs Művészet. Az egy másik kérdés, hogy nem feltétlenül a kasszasikernek szánt filmek a rosszabbak, legalábbis a saját műfajukban.

Kétségtelen segítségére volt a karrierépítésben, hogy hosszú éveken át úgy tűnt, Keanu Reeves nem öregszik. Azért ötvenen túl már nyilván illúzió lenne azt hinni, most is hiteles lenne Tedként- de meglehetősen karakteres megjelenése máig megmaradt. Hogy mi lesz a folyatás? Talán újabb Mátrix és Féktelenül nem vár rá, de azt hiszem, meg fogják még találni erős szerepekkel. Legalábbis sokan ebben bízunk, akik mindmáig kedveljük az alakításait.

Olvastam egy cikket, amiben fejtegetik, hogy tulajdonképpen miért is ne lehetne meleg James Bond. Nos, a válasz pofonegyszerű: azért, mert nem így találták ki.

Nem kell túlbonyolítani ezeket a dolgokat, meg mindenféle agyaskodást mellétenni. Én tudom, hogy most a tolerancialavina mindenkit maga alá temet, és egy újságírónak szinte kötelessége lelkesen üdvözölni az ilyen ötleteket, de a valóságban tudjuk jól mind, ez marhaság.

A legjobb okom erre az, hogy ügynökös akciófilmet nem csak 007-essel lehet forgatni. Abszolút nem vagyok ellene az új, önálló terveknek, semmi bajom a meleg főszereplős filmekkel se: tessék megírni a férfiakat ágyba vivő szuperkém sztoriját, forgassák le, mutassák be. És kész. Nem kötelező James Bondnak nevezni mindenkit, aki a titkosszolgálat kötelékében egymaga számol le világuralomra törő gonosztevőkkel. Létezik is még rajta kívül pár filmvászonra álmodott ügynök...

Szóval mielőtt bármilyen vád érne: nem vagyok homofób, nem zavar, ha valaki ehhez a témához nyúl. Mi gondom lenne vele? Azt nem teljesen értem, miért kell valamilyen formában már megálmodott dolgokat a feje tetejére állítani. Nekem az nem lenne Rómeó és Júlia, ha a főszereplők naiv fiatalok helyett kisnyugdíjas, panelben lakó nők lennének. Ha valaki szerint az eredeti annyira rossz hogy totálisan át kell dolgozni, akkor miért nem ír teljesen újat? Ja, mert az ismert, és annyira azért mégsem rossz eredeti farvizén jó nagy előnnyel indul az átdolgozó? Nem tudom, miért kellene nekem nézőként asszisztálni ahhoz, hogy valaki a könnyebb utat válassza a karrierépítéshez.

Manapság, amikor folyatások és újrafeldolgozások határozzák meg a hollywoodi filmgyártást, természetesen ilyen helyzetben is egyből ebből indulnak ki: írjuk át James Bond figuráját! Miért nem azt a kérdést teszi fel az interjúban az újságíró: nem lenne érdemes meleg ügynök főszereplésével készíteni egy filmet? Miért Bond újraértelmezése merül fel ehelyett? Egy nyavalyás szórakoztató akciófilm témájába is belekeverik rögvest a politikai korrektséget, teljesen feleslegesen.

James Bond figurája abszolút értelmezhetetlen esélyegyenlőségi szempontból, és akkor is ilyen marad, ha meleg lesz, vagy ha afroamerikai. Ez a lényege- ha ezt elveszik, akkor az nem James Bond lesz. Aki szereti, így szereti, és akinek van esze, pontosan tudja, ez csak sok pénzt csináló akciófilm, nem pedig útmutató az etikus és erkölcsös élethez. Aki eddig se nézte azt, ahogy az übermacsó ügynök ágyba csábít bárkit, miért lenne számára elfogadhatóbb, ha ugyanezt nem nőkkel, hanem férfiakkal teszi? A csajokkal kialakult ennek a figurának a jól ismert alakja, ez így működik, ennyi. 

Szóval az ilyesfajta belenyúlás több, mint értelmetlen. Nem lehet vele megváltani a világot, de mint gumicsont teljesen jó arra, hogy alaptalan vitát generáljunk a semmiről. Nem azt kell elítélni, aki ragaszkodik bizonyos megszokott dolgokhoz, hanem inkább azzal van a baj, aki mások ötleteiből kiindulva tud csak "eredeti" lenni.