Na most éppen a híres színész üzenete jár körbe a világhálón, a bölcselkedő oldalak rögvest lecsaptak a kissé közhelyes szövegre. 

"Dollárok milliói gazdagítják a számlám, de egészséget mégsem tudok vásárolni magamnak. Családom van, és többmillió rajongóm a világban, de most mégis egyedül vagyok. Az utolsó pillanatokban senki sem ül mellettem. Nem szeretném, ha veled is ez történne.

... 

Tanuld meg és érezd, amíg még nem késő, mit jelent a szeretet, a megbocsátás, a hit, és az együttérzés, és akkor legyőzheted a legrosszabbat is."

Ugye milyen szép? Milyen megható? ...és mennyire nem igaz?

A szöveg úgy kezdődik, hogy "86 éves vagyok, és haldoklom". Morgan Freeman nem haldoklik. És nem is 86 éves: az egyik ostoba oldalon, ahol megosztották az "üzenetét", még szerepel is a születési dátuma: 1937. június 1. Gratulálok azoknak, akik erre az apró ellentmondásra nem figyeltek fel.

Némi kutakodás után kiderült, hogy ez egy, a színész által elmondott narráció volt. Nem az ő szavai, ne rá hivatkozva terjessze senki- már ha egyáltalán megéri. Nem sok újdonság van benne...

Ma ünnepelheti szülinapját az olasz színész, aki mifelénk elsősorban a Bud Spencerrel közös filmjei miatt ismert. 

Mario Girotti néven Velencében született 1939-ben, kisgyerekként Németországban élt családjával, és színészi karrierje egészen fiatalon indult. A hatvanas években nyugatnémet westernek szívtipró szerepeit osztották a jóképű, kék szemű fiatal sztárra, akit ekkor még Mario Girottiként tüntettek fel a stáblistákban.

1967-ben vette fel máig ismert művésznevét, és ebben az évben szerepelt először Bud Spencerrel egy alkotásban, a későbbiekben aztán tucatnyi alkalommal dolgozott együtt a legendás páros. Terence Hill volt a bohókás, játékos, tornászokat megszégyenítő mozgású figura, akinek azért ökle a "nagy testvéréhez" hasonlóan kemény volt.

Ám karrierje során rengeteg más filmben, tévésorozatban is feltűnt szakállas jóbarátja nélkül. Mostanában a Don Matteo és az Alpesi őrjárat főhöseként láthatjuk magyar csatornákon is a mifelénk roppant népszerű színészt, aki idős korában is megőrzött valamit a kisfiús karakteréből. Isten éltesse!

Ezektől az óriásnyulaktól valószínűleg bármelyik gyermeknek rémálmai lennének. A képeken látható kicsik jellemzően pánikba estek, szabadulni próbálnának, de a nyúlszörnyek karmai közül nincs menekvés...

116 éve született a japán filmrendező, Akira Kuroszava, aki órási hatást gyakorolt a filmművészetre- még westernfilmesek is merítettek a munkásságából, és a Csillagok háborúja készítésekor George Lucast is ő inspirálta. 

Kuroszava tehát már csak ezért is érdemes a figyelmünkre, de egyébként is jó szót ejteni a régi nagy mesterekről. Mindenhonnan özönlenek az új filmek, cikkek tucatjai jelennek meg tévésorozatokról és szuperhősmozikról, én viszont vallom, nem lenne szabad elfeledni azokat az embereket, akik igazi klasszikusokat alkottak annak idején.

Az eredetileg festőnek indult Kuroszava például sokat tett azért, hogy a japán filmművészetet feltegye a világ térképére. Az 1950-ben mai szemmel nézve elképzelhetetlenül rövid idő alatt készített Rashomon (A vihar kapujában) szinte véletlenül jutott el a velencei filmfesztiválra, ahol óriási szenzációt keltve fődíjat nyert el. Máig eredeti alkotás, ami egy gyilkosságot mesél el a résztvevők saját szemszögéből.

A hét szamurájra felfigyelt Hollywood, westernkörnyezetbe ültetve dolgozták fel- ez lett A hét mesterlövész. Az 1961-es Yojinbo (A testőr) Sergio Leonét ihlette meg annyira, hogy minden idők egyik legfontosabb spagettiwesternjéhez bőségesen merített belőle: Egy maréknyi dollárért lett a feldolgozás végeredménye. Az írásom elején emlegetett George Lucas pedig a Rejtett erődre hivatkozott, amikor a rá hatással levő filmeket említette.

Szóval jó lenne, ha sem Kuroszava neve, sem művészete nem merülne feledésbe. Nem mindig lehet tökéletesen értelmezni a mai alkotásokat se, ha nem tudjuk, mikből merítettek...

Nagy vihart kavart egy fotós verseny győztes képe. Egy japán múzeum által hirdetett verseny zsűrije ugyanis a fődíjat olyan fotónak ítélte, amin egy partra vetett bálnára felmászó ember látható. 

A zsűri még meg is indokolta választást, mert szerintük ritkán látható pillanatot örökített meg a Hódító című kep. Ráadásul a férfi bátorságát is kiemelték, aki felmászott a még élő bálna hátára. 

A közönség viszont nem volt elragadtatva a "nagy teljesítménytől". Záporoztak a negatív vélemények, mindenki gusztustalannak találta, hogy egy haldokló, szenvedő élőlényen pózol valaki. 

A múzeum a felháborodott reakció után levette a képet, és elnézést kértek, amiért a természettel foglalkozó intézményként nem vették figyelembe, ez a kép sokakat sérthet. A partra vetett bálnák sorsa nem olyan dolog már Japánban sem, amivel jópofáskodni lehet...