A Norma Jean Mortensonként született, de Marilyn Monroe néven legendává vált színésznő képeit elnézegetve valahogy élesen elválik a korai időszak, amikor még csak egy mosolygós fiatal lány volt, és a későbbi platinaszőke sztár gondosan kialakított imázsa.
Ma már úgy tartják, valamikor a karrierje elején plasztikai sebész kése alá feküdt, és ha ennek fényében nézzük a képeket, ez talán hihető is. Nem mintha annak idején, huszonévesen ne lett volna szép, de messze volt a végzett asszonyától.
Először csak fotómodellként lett keresett, első filmjeiben még csak meg sem kellett szólalnia. Aztán valahol, valaki észrevette a benne rejlő lehetőségeket, és az ötvenes évek elejétől az egész világ a szőke szépség lábai előtt hevert. A képeken látható nő pedig valószínűleg pont ugyanúgy sztár lenne most is, mint fél évszázada volt, nehéz szabadulni ettől a tekintettől. Okokat nem is keresek, elemezni is felesleges, aki látja, érti, miről beszélek.
Ám van itt még valami, ami érdekes. Ha már mindenképpen a benyomásaimról kellene beszélni, akkor az ugrik be először, hogy van valami kiismerhetetlenség Marilynben. Általában egy kép alapján van egy elképzelésem arról, milyen jellemvonásai vannak az embernek, intelligens-e vagy sem, de ő attól olyan izgalmas, hogy akármit el tudok képzelni ennek az arcnak a láttán. Nyilván ezért imádták a rendezők is, és ezért imádják mindmáig a nézők is.
Nem sok hozzá hasonlítható színésznő akad a filmtörténetben. Egyedi jelenség, máig ható varázs. És persze halál fiatalon, hogy teljes legyen a legenda. Szomorú, hogy így alakult a sorsa, és ezért bizonyára elsősorban nem ő volt a felelős. Milliók keresték a választ arra, nem lehetett volna-e másként, de Marilyn Monroe túl misztikus jelenség ahhoz, hogy beérjük egyszerű magyarázattal.
Nem látok a jövőbe, de hiszem, még nagyon sokáig fognak érte rajongani...
