Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Átszelni egy tavat

Van, ahol a turisták kedvéért még a vizet is ketté választják.

utazás

Belgium különleges, érdekes látványosságainak egyike a Fietsen Door Het Water vagyis a tekerj keresztül a vizen nevű építmény. Genk városának közelében, az ország keleti felén található Bokrijk. Itt egy ismert szabad téri néprajzi múzeum van, játszótérrel, sok érdekességgel.

utazás

Ám hasonlóan érdekes helyszín a fent említett biciklis látványosság is, mert a helyi tó- és csatornarendszer és az azt övező erdő miatt egyébként is sok természetjáró jár erre. 

utazás

A kerékpárosok és a gyalogos turisták számára kialakított 212 méter hosszú, 3 méter széles út valóban kettészeli a tavat, s az ember fejmagassága van a víz szintjével egy vonalban tekerés közben. Elmondhatom, tényleg szürreális élmény az itteni biciklizés.

utazás

A körítés pedig kiváló, az infrastruktúra remek, a bicikliút kitűnő minőségű, mindenütt jelzések, van ingyenes térkép, s a kerékpárbérlés is lehetséges, napi 10 euróért. 

utazás

Ez is egy olyan látványosság, ami időnként ugyan vonzhat hozzám hasonló kíváncsi külföldieket, de sokkal inkább szól a helyieknek, a családoknak, akik számára kiváló közös program egy jó kis biciklitúra. Bár mindig akadnak nézelődők itt, szó nincs arról, hogy úgy kellene sorban állni, mint az instagramon felkapott helyeken. Ha erre vetődsz, ne hagyd ki te sem!

Bokrijk honlapja

0 Tovább

Lépcső a semmibe

Különleges kilátó Belgiumban.

utazás

A flamand országrészen keresztülautózva Tielt-Winge mellett figyeltünk fel egy furcsa építményre. A dombtetőn álló furcsa lépcső mintha a semmibe vezetett volna- természetesen tettünk ide egy kitérőt. 

utazás

A Vlooybergtoren acélból készült, és tényleg nem vezet konkrét helyre: a teteje maga a kilátó. 20 méter hosszú és 11 méter magas, természetesen egész évben ingyenesen felkereshető. Egyszerűen csak különleges.

utazás

El lehetne azon töprengeni, mit akar üzenni ez a sajátos lépcsősor. Mindenféle üzeneteket kiolvashatunk belőle. Az én álláspontom az, hogy azt mondja, amit bele akar látni adott ember. Ha ott állsz előtte, majd felmászol rá, úgyis eszedbe jut mindenféle. Akár az is, hogy csak egy építészeti tréfa. A kilátástól nem kell hanyatt esni, mégis felmászunk és szétnézünk. Mert ez ilyen. Ahol kilátó van, ott kilátunk.

utazás

Ami elgondolkodtat, az maga az egyszerű, mégis különleges kis építmény, ami jó megállója a környéken tett biciklitúráknak, vagy -mint a mi esetünkben- autós kirándulásuknak. És összevethetjük a mi 40 centis kilátónkkal. Aztán megint eltöprenghetünk rajta, mit üzen nekünk a Vlooybergtoren...

utazás

Vlooybergtoren információk

utazás

0 Tovább

Jetik az Atlantiszon

Megint Sándor Erzsi könyvet kellett vennem. Meddig jössz, az a címe.
Se már, se még nem szégyellem, hogy én nem vagyok olyan könyvesboltba-járó fajta. Az új könyv kézbevétele nem áhítatos pillanat, s nem szférák zenéjét hallom, miközben a külvilágot vattába csomagolva, az irodalom tündérbirodalmába süppedve (netán emelkedve) életet adó nektárként szürcsölöm magamba a művészetet. Vagyis M.

Nagyjából vissza tudnám fejteni, hol és mikor kaptam valami lökést arra nézve, hogy az előző Sándor Erzsi-könyvet, az Anyavalyát megvegyem, majd el is olvassam. S azok után olyan sok kétely nem volt bennem, hogy jöhet és jönni fog velem haza a Meddig jössz, amikor eljön az ideje. 

A környékbeli kis plázában van könyvesbolt, meg is találtam, ki is fizettem. Aztán egy másik boltban vettem olcsó zoknit és gatyát, otthon pedig az egyik gatyát el is szakítottam miközben szét akartam választani a másiktól, és a cérna volt az erősebb. Aztán olvastam két oldalt a könyvből. Elmosogattam, és mivel a mosogatógépem elromlott, kézzel kellett ezt megtennem, mint az ősembereknek. Nekem nem a diétám paleo, hanem a mosogatószivacsom. Aztán amíg valami ebéd melegedett, olvastam még.

Tudom, másnak olyan az olvasás, mint luxus vonatozás a szerző világába, ahol egy pohár jó bor mellett ül a szalonkocsiban és úgy lapozgatja a könyvet, morzsolva minden míves mondatot és teljesen átadja magát az élménynek. Én meg inkább csak kimegyek a sínek közé, s eszem ágában sincs elhagyni az űrszelvényt, hagyom, hogy elcsapjon a Sándor Erzsi-expressz. Azt, hogy hol tartok a könyvben, a kezembe akadt, négyrét hajtott, felesleges számlával jelzem.

A Meddig jössz pedig szépen beránt, sűrűn tehetem odébb a számlát. Ez úgy remek olvasmány, hogy valamiért azt érzem, Sándor Erzsinek a fontos igazán. Az olvasó üdítő ráadás. Teljesen felesleges boncolgatni, hogy van-e a huszonharmadik oldalon egy bizonytalan, sánta határozott névelő vagy sem. Élő könyv, nem történet, s mögötte ott van aki írta- időnként előtte is.
Akadnak jó könyvek, amiknél mindegy, hogy egy középkorú fickó, a fickó bejárónője vagy a bejárónő unokájának pincsikutyája írta. A Meddig jösszben a végén ott van Sándor Erzsi fotója is, időnként oda lehet lapozni, megnézni. Ha a te könyvedben azon a helyen egy pincsikutya képe van, a Meddig jössz nem fog működni. Vele viszont nagyon is. 

Nem egy regényt olvasol csupán, hanem Sándor Erzsit is. Ő mesél. Gondolkodik. Röhög. Fáj. Hogy honnan indulunk, hova tartunk, az kevésbé fontos. Ő a fontos, mert neki fontos, s ha nekünk így vagy úgy ez kell, akkor szükségünk van a Sándor Erzsi-expresszre, akár suhanunk vele, akár hagyjuk hogy elsodorjon. Mi is egy leszünk a regény mellékszereplői közül, s élvezzük, hogy befurakodtunk a világába. Aztán másnap, amikor Erzsi (vagyis bocsánat, Lili!)  indul a balettórára, én esek be elnyűtten a nyitott ajtó mögül a folyosóról. Kinevet. Így jártam. Így jártunk.

S ezért van az, hogy ezt a fenti szöveget nagyjából már akkor meg tudtam írni, amikor csak négy fejezetnél tartottam a könyvben. Visszanézegettem még rá olvasás közben, bár ugyan felesleges volt. Egyébként se volt rá sok alkalmam, szombat 12.10 körül olvastam azt a bizonyos első két oldalt, vasárnap 11.43-kor fejeztem be az utolsót. Kevéssé költséghatékony a gyorsolvasás, talán visszafelé kellett volna haladnom hogy tovább tartson. Zssöj giddem.

Maga a könyv színházi közege unikum az olyanoknak mint én. Annyira megfogható ez számomra, mint a jetik által felépített atlantiszi civilizáció hiteles történelme. Nem vagyok egy színházba járó valaki, na. Csomó ideig kell ülni rengeteg vadidegen ember közt, míg más vadidegenek a színpadon csinálnak mindenfélét, ez jellemzően nem nekem való. 

Attól még érdekes olvasni róla, még ha megfoghatatlan is, értelmezhetetlen, meseszerű s egyben próbálod nagyon is valóságosan létező, legendás emberekhez kötni a felvázolt történeteket, mert ez persze óhatatlanul így lesz. Bennfentesek tudni vélik majd, hogy az ott, akkor, azzal és úgy. És mit gondolok én? Kossuth-díjas jetik álmodják meg Atlantisz legizgalmasabb Shakespeare-előadásait, amelyekben a színfalak mögött több a jetidráma, mint elöl. Bizonyára fontos, mégsem számít, kikből vannak összegyúrva a figurák. Regény, titokzatos, mitikus jetikkel, mégis könyörtelenül, kimérten realista. Még a szőrös lábak is előkerülnek.

Tudom, összességében alig írtam a könyv fordulatairól meg a határozott névelőkről, de mit bánom én. Mitől felejtett volna el írni az Anyavalya óta a szerző? Aki ezt olvassa, az valószínűleg a könyvet is olvasta, aki pedig úgy Sándor Erzsi-rajongó, hogy még nem is tud róla, előbb-utóbb óhatatlanul valamiféle kapcsolatba keveredik a könyvvel, nem kellek én hozzá. Talán egy elkapott pillantás után a villamoson. Talán egy ott felejtett hangulatba botlik egy trópusi szigeten, a pálmafák alatt. Vagy a jetik mutatják meg neki Atlantiszon.

Szóljanak majd nekem is, ha megint Sándor Erzsi-könyvet kell vennem.

Sándor Erzsi
Meddig jössz
Park Kiadó, 2019

0 Tovább

A Rolling Stones civilben

Nyárspolgárnak tűnnek a beatzenészek ezeken a régi, otthonukban készült képeken.

1965-ben fotózhatta a dán fotós, Bent Rej az akkortájt már jól ismert angol zenekart, akik engedték hogy a hétköznapokon örökítse meg őket.

Mit ne mondjak, Mick Jagger, Keith Richard, Charlie Watts, Brian Jones és Bill Wyman odahaza egyáltalán nem tűnnek vad rockzenésznek...

0 Tovább

Igazi álomautók

Bugatti-parádé az elzászi autómúzeumban.

A Cite de L'Automobile egyik különleges szekciójában tucatszám állnak a legstílusosabb luxusautók a harmincas-negyvenes évekből. A kollekciót gyűjtő Schlumpf-fivérek Bugatti-mániája miatt ettől a gyártótól 123 autó van kiállítva, és a legtöbbjük ebben a részlegben található.

Ám a Mercedesek, Rolly-Royce-ok, Hispano-Suizák ugyanúgy lenyűgözőek. Nehéz betelni ezeknek a csillogó autóknak a szépségével, ami senkit sem hagy hidegen.

0 Tovább

Előszó

"Végre megmozdult egy kicsit a kultúrmunka is. Abban biztosan egyetértünk, hogy ez nagyon helyes. Persze, hogy nagyon helyes! Már érezni lehet a jó hatását a termelésben is, márpedig ez a fontos, ugye. Persze, hogy ez a fontos! Nem baj az, ha van egy kis vita körülötte, hadd legyen. Van egy kis harc is, hadd legyen. Az nem árt." (Dalolva szép az élet, 1950)

Google hirdetés





Kockázatok és ellenjavallatok

elche@freemail.hu

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés