Egy ghánai tanár a táblára rajzolva tanítja a szövegszerkesztést, amin megdöbbent mindenki.

Owura Kwadwo számítástechnikai alapismereteket tanít olyan falvakban, ahol az iskolákban nincs számítógép, és úgy általában semmilyen szükséges eszköz a táblán és a krétán kívül. De ha csak ez van, ezzel kell megoldást rögtönözni, állítja ő. Mivel jól rajzol, ezért a táblára felrajzolt egy szövegszerkesztőnél tipikus képernyőt, aztán elmagyarázza, hogy a gyerekeknek ne legyen teljesen ismeretlen, ha egyszer végre monitor elé ülhetnek.

Ghánában komoly vitát keltett a bejegyzés a képekkel. Sokan dicsérik az elhivatott tanárt, aki megpróbál ilyen körülmények között is eleget tenni a feladatának. Mások szerint viszont arról kellene beszélni, hogy szégyen, mennyire nincs eszköz az iskolákban 2018-ban. Szerencsére Owura Kwadwo és tanítványai számára sok számítógépet, laptopot ajánlottak fel a minden részéről, tehát változhat a helyzet- a számunkra esetleg lassú, elavultnak tűnő gépek egy afrikai faluban még nagyon jól használhatóak az alapvető oktatáshoz. A lelkes tanító, tudván, hogy, a környék más falvaiban is szükség lenne eszközökre, a felajánlott eszközök egy részét a többi iskolába küldi, hogy máshova is jusson.

Ma 112 éve született Ansel Adams.

Az amerikai fotóművész lenyűgöző fekete-fehér tájképei ma is hivatkozási alapnak számítanak. Ugyan rengetegen kattintgatnak manapság kiváló minőségű digitális kamerákkal, valahogy mégsem sikerül túl sok embernek hasonló színvonalat elérni.

Ansel Adams új szintre emelte a fotóművészetet. Egyike volt azoknak az alkotóknak, akik a múlt század első felében a festészettel egyenrangúvá tették az eleinte kissé lesajnált fotózást. Munkáiból ma is rengeteget lehet tanulni, érdemes elmerülni a képeinek szentelt weboldal tanulmányozásában.

Paris Hilton a nő, akinek a léte az életműve.

Én nem is tudom, mit lehetne mondani a celeb fogalom leghitelesebb élő megtestesítőjének 37. születésnapján. Talán csak annyit: íme, az ember, aki híres, csak nem tudjuk, miért.

Rendben van. gazdag családba született. Készült róla szexvideó. Van parfümje, néha DJ-zik. Termékeket reklámoznak vele. Szerepelt filmekben. Tele vannak vele a bulvárlapok. És millióan követik.

Csak az a nagy kérdés: igazándiból mit csinál, azon kívül, hogy létezik? Mert valamit biztosan, ráadásul jól, ha ennyien ismerik, bálványozzák, utálják- de mindenképpen figyelnek rá...

Jacob Laukaitist egy részeg sofőr gázolta el 2016-ban Thaiföldön. Életmentő műtéten esett át, s elgondolkodhatott addigi életén.

Úgy döntött, a jövőben úgy fog élni, mintha élete bármelyik pillanatban véget érhetne. S onnantól kezdve járja a világot- a baleset, ami szörnyű élmény volt, így vált szerencsés fordulóponttá a számára elmondása szerint. Különleges kalandjait instragram oldalán osztja meg azóta is, így másokat is arra inspirál, hogy valósítsák meg álmaikat, amíg nem késő.

Kereken 105 éve kezdték forgalmazni Amerikában a mára legendás plüssmackót.

Nálunk nem jellemző Teddy bear néven emlegetni a sok gyerek kedvencévé vált puha mackót, de a tengerentúlon ma is őrzi ez a játék az egykori elnök, Theodore Roosevelt becenevét. 

A megszületésének érdekes sztorija van. Az elnök, noha természetvédőnek számított, lelkes sportvadásznak vallotta magát. Sok ilyen expedíción vett részt, ismert volt erről a szenvedélyéről.

1902-ben Mississippi államban vadászott egy társasággal, amikor egyik társa hosszú hajsza után foglyul ejtett és fához kötözött egy medvét, hogy azt az elnök ejthesse el. Ő viszont ezt elutasította, mert sportemberhez méltatlannak gondolta, hogy foglyul ejtett állatot lőjön le.

A történetnek van olyan verziója, hogy mások ölték meg a medvét, olyan is, hogy szabadon engedték, és aztán az akkoriban divatos politikai karikatúrákon a medvéből szép lassan bocs lett.

Ez ihlette meg aztán Morris Michtomot, aki elkészítette az első Teddy-mackót, amit édességboltja kirakatában helyezett el. Egyenesen az elnök beleegyezését kérte, hogy róla nevezhesse el a hirtelen roppant népszerűvé vált mackót. Roosevelt belement, és így is vált világhírűvé az 1903. február 15-én piacra dobott játékmedve. A puha, ölelgethető mackó pedig hamarosan meghódította a gyerekszobákat mindenfelé.

Érdekesség, hogy egy német konkurens szinte ugyanakkor állt elő saját játékmackójával. Richard Steiff tervezte az 1903. márciusában Lipcsében bemutatott mackót, akinek fogalma sem volt arról, hogy alig egy hónappal előzték meg. A PB 55 sorozatszámú játék jele beszélő: plüssből készült, mozgatható végtagú, 55 centi magas medvét jelöl. Amikor átkerült a tengerentúlra, ott is azonnal megszerették, és rengeteget adtak el belőle. 

Mindenesetre érdekes, hogy az ő változata alig különbözik a tengerentúli "testvérétől", és ugyan felröppennek elképzelések arról, ki másolt kiről, könnyen lehet, hogy ez esetben is csak arról van szó, hogy két embernek nagyjából egyszerre jutott az eszébe ugyanaz...