Így év végén nem csak a múltra koncentrálok, hanem eszembe jutnak a terveim is. Például az, merre kellene utazni 2016-ban, de bevallom, egy kicsit elbizonytalanodtam.

A terror nyomta rá a bélyegét a hírekre szinte egész évben. Januárban Párizsban a Charlie Hebdo magazin szerkesztőségére támadtak, aztán az év végén a város több pontján rendezett vérengzést egy csapatnyi fanatikus. Ezeket a fanatikusokat hajszolják azóta is Európában, a korábban a hírekbe ritkán bekerülő Belgiumból rendszeresen olyan beszámolók érkeznek, mintha terroristák fészke lenne az ország. A szilveszteri bulikat már le is fújták Brüsszelben, de hasonlóan óvatosak például Madridban is, Bécsben is nagy a készültség.

Az egyiptomi turizmust az küldte padlóra, hogy egy orosz nyaralókat szállító repülőgép lezuhanása után kiderült, valószínűleg pokolgépet csempésztek a fedélzetre. Több ország le is állította a charterjáratokat. Júniusban több tucat áldozata volt szállodák elleni terrorista rajtaütésnek Tunéziában, ami nyilván sok nyaraló kedvét vette el.

Szíriából menekültek tömegei érkeznek a kontinensünkre, a szomszédos Törökország vagy Görögország éppen ezért negatív hírekben szerepel. Ukrajna se vonz sok utazót mostanában, hogy elsősorban az oroszokkal való szembenállásról hallhatunk. Ciprusra települtek az ISIS ellen  harcoló koalíció erői, az Egyesült Államokba szigorodik a beutazás, de szerte a világon számolni kell azzal, hogy alaposabban próbálnak ellenőrizni minden repülőre szállót, határon átkelőt.

Hirtelen ennyi jut eszembe, de még lehetne nyilván sorolni a riasztó eseményeket. Ha ezekre gondolok, elmehetne a kedvem a kedvenc időtöltésemtől- és bevallom, néha kicsit elkeseredek. Én szeretem azt a világot, ahol szabadon lehet utazni, új országokat megismerni. És most az a helyzet, hogy nem csak a világ végén, tőlünk messze vannak csetepaték, lövöldöznek hozzánk jóval közelebb is. Én, aki elég sokat jártam Belgiumban, elgondolkodtam rajta, tényleg terroristák bázisai voltak tőlem karnyújtásnyira?

Azért sem csinálok listát, hova nem lenne szabad utaznom jövőre. Ha így tennék, a szomszéd utcáig se mernék elmerészkedni mostanság. Ám naivan hiszek abban, hogy a világ alapvetően mégiscsak jó, érdekes, és az emberek túlnyomó többsége nem ellenséges, hanem barátságos.

Eszem ágában sincs úgy nekimenni 2016-nak, hogy rettegve lesem a híreket még szilveszter este is. Élek és tervezhetek, ami nagy adomány. Nem akarom hagyni, hogy elszaladjanak mellettem az évek, mert félek mindentől. Igen, kerülhetek bajba- de nem csak Párizsban és Kairóban, hanem itthon is, ha megbotlok az utcán a ház előtt. 

Szóval listám az van, de arról, hova akarnék eljutni. Természetesen ésszel tervezek, természetesen odafigyelek bizonyos kockázatokra, de alapvetően arról szól az álmodozás, hogy mit szeretnék látni, megtapasztalni. És hiszek benne, jövőre is nagyszerű élmények várnak rám- mint ahogy idén is fantasztikus utazásaim voltak.