Utazni jó. Többet utazni még jobb. A legjobb pedig az, hogy sok esetben rajtunk múlik, mennyi útra futja adott keretből.

Tulajdonképpen nagy mázlink az, hogy ma már sok esetben saját magunknak szervezhetjük meg az utat a világ akármelyik sarkába. Mi dönthetünk arról, mikor, hova, hogyan utazzunk- és jelentős befolyásunk van rá, mennyiért. Csak épp egy kis önállóság kell hozzá, aztán már indulhat is a móka. Először kisebb célokat érdemes kitűzni, majd ahogy egyre nagyobb a rutin, lehet távolabb is nézelődni. 

A szerveződéshez egyre többen kínálnak segítséget, okos kis cikkecskék jelennek meg arról például, mekkora lehet a kézipoggyász a fapadoson. Bevallom, ezek egy részén mosolygok: egyrészt villámgyorsan változnak a légitársaságok szabályai, és ami egy éve még igaz volt, most már talán nem az. Így aztán az ilyen cikkek "szavatossága" gyorsan lejár.

Az ilyen konkrét információkat keresők számára azt tanácsolom, ne általános cikkekből tájékozódjanak, hanem egyszerűen olvassák el a foglalási és utazási feltételeket adott cég honlapján. Ennyi az egész. Aki tudja, mekkora lehet a poggyász, majd csomagolásnál maga is lemér mindent, az nem nagyon kerül bajba. Ez a dzsungelharcosok házi feladata...

Olvasom a reptéri vitatkozós rémtörténeteket, és aztán mindig kiderül, hogy "csak egy kicsit" nagyobb volt a bőrönd, és a "szemét" alkalmazott szívózott. Szerintem meg ha le van írva valami, akkor azt tartsuk be. Lenne kis felháborodás, ha a repülő "majdnem" ott szállna le, ahova a repjegy szól, mondjuk 100 kilométerrel odébb. Ha van elvárásunk egyik irányba, mi is tartsuk be az előírásokat.

Az önálló szervezésnek a kulcsa az, hogy nincs helyettünk más, aki tájékozódik, utánajár, vitatkozik és rögtönöz. Nem való mindenkinek ez a fajta utazás, mondjuk ki. A nyelvtudás alapvető, és nagyon fontos, hogy az ember eleve legyen kíváncsi és érdeklődő. Böngészni kell a légitársaságok legjobb ajánlatait, aztán elméleti kalkulálciókat kell készíteni különböző időtartamokra, szállásokra, utána lehet járni, adott városban mikor mi a legjobb program és így tovább. 

Több és jobb élményt lehet-e így szerezni? Van rá esély, de ez messze nem törvényszerű. Nem vagyok híve annak, hogy leegyszerűsítsük ezt az egészet feketére és fehérre, a szervezett út rossz, a saját magunk által bonyolított meg jó és csodás. Egy fenéket, simán bele lehet futni tévedésekbe. Az kétségtelen, hogy legalább pontosan tudjuk, kit kell okolni az ócska nyaralásokért: saját magunkat. De ettől nem leszünk boldogabbak, amikor kiderül, a lefoglalt szállás mocskos, minden érdekes múzeum zárva van abban a pár napban, és a sarkkörön télen meglehetősen nagy a hideg.

Szóval még mielőtt az áradozó beszámolókat olvasgatva rögvest elkezd valaki keményen szervezkedni, azért szépen gondolja át, hogy ez munkával jár és van kockázata, miközben nem feltétlenül lesz jobb és olcsóbb, mint csatlakozni egy irodához. Vagy esetleg egy baráthoz, aki felajánlja a segítségét, és elintéz helyettünk mindent. Mert mindig lesznek olyanok, akik azért elég kalandvágyóak az ilyesmihez. Szóval az is elég lehet, ha nem repjegyet vagy szállást tudunk jól választani, hanem barátokat...