Sokan a Belga dalából ismerhetik a haverom a kalauz kifejezést, de azt már jóval kevesebben tudják, eredetileg ez a Hangár 1982-es felvételében hangzott el.
A Hangár együttes egyike volt a vidéken próbálkozó sok amatőr bandának. Az a nyolcvanas években is tény volt, hogy a zenei fősodor Budapesten van, még az eredeti, tehetséges zenekaroknak is évekbe telt, amíg vidékről ki tudtak harcolni egy lemezszerződést. Vagy esetleg el se jutottak addig: a Hangár legismertebb dalával, a Haverom a kalauzzal még a televízióban is feltűnt, de idehaza fennállásuk 7-8 éve alatt is csak annyit értek el, hogy ez a nóta felkerült egy válogatáslemezre, amin újhullámosnak besorolt együttesek dalai szerepeltek.
Az egyik tag 1986-ban elhagyta az országot, a zenekar pedig széthullott. Manapság ez a régi dal állít emléket a munkásságuknak- legalább van valami, ami a mai fialatok számára is kézzel foghatóvá teszi a nyolcvanas évek törekvő zenekarainak életét. Tudom, marha nehéz elképzelni, hogy az emberek nem tudtak könnyen összedobni egy házi stúdiót, és nem voltak cigisdoboz méretű HD kamerák, amivel még klipet is forgathattak volna, amit egy lendülettel megoszthattak volna a YouTube-on.
Nem is értem, hogy volt bennük annyi reménykedés, hogy éveken át próbáltak, dalokat írtak, próbálták beverekedni magukat a televízióba és rádióba, koncerteztek, és hittek benne, egyszer jön a lemez és a nagy siker... Talán erre mondják azt, hogy igazi, szenvedélyes zenészek voltak. Kalapot is emelek előttük!
