Ma van az évfordulója a híres taktusok felcsendülésének.
Az átlagember zenei műveltsége, különösen a komolyzenét illetően, hagy némi kívánnivalót maga után. (És ez nyilván jelentős részben rám is igaz, a Ki nyer ma? műsorban sose lett volna esélyem a sikerre. De legalább tudom, mi ez a műsor...) De Beethoven ötödik szimfóniájának taktusait mindenki ismeri.
Pedig a történet nem indult túl szépen. 1808. december 22-én mutatták be Bécsben. Egy roppant hosszú, négy órás műsor második felében hangzott fel a világpremier. Ám a teremben nagyon hideg volt, a hallgatóság nem volt túl türelmes. A zenekar sem volt különösebben ihletett formában, maga Beethoven szakította félbe az előadást egyszer, hogy újból nekifussanak.
De a fantasztikus zenemű kétségtelen érdemei végül elhozták a jól megérdemelt sikert. És nem csak a kritika, hanem a nagyközönség is pontosan tudja, micsoda különleges alkotásról van szó: azokat a bizonyos taktusokat mindenki fel tudja idézni, popkulturális közkinccsé vált. Sőt, a szó szoros értelmében vett popslágert is faragtak belőle, mert a múlt század hetvenes éveiben Walter Murphy "A Fifth of Beethoven" című feldolgozása a sikerlisták élére került.
Hihetetlen, hogy még ebben a felhígított formában is érezhető, milyen jelentőségű zeneműről van szó. De azért, ha lehet, hallgassuk az eredetit, jó előadásban...
