A mindenki által ismert Tequila című dal szinte csak azért született meg, mert még maradt egy kis stúdióidő.
Az ötvenes években már igazi slágergyáros kiadók működtek az Egyesült Államokban. Súlya volt a slágerlistáknak, a rádiós lemezlovasok pedig sztárrá tehettek a semmiből jött fiatalokat, akiknek esetleg csak egyetlen sikeres dalra futotta.
A Challenge Recordsot 1957-ben alapították Los Angelesben, nyilván azzal a céllal, hogy kihasítsanak egy szeletet a rock'n'roll bizniszből. December 23-án várták a stúdióba Dave Burgesst, egy kaliforniai rockabilly énekes-dalszerzőt, hogy felvegyenek néhány dalt. A kísérői Cliff Hills és a Flores Trio voltak (Danny Flores, Gene Aiden, Buddy Bruce). Elsősorban a Train to Nowhere című dalra koncentráltak, aztán jött még két másik felvétel.
Akkortájt nagyüzemben dolgoztak a stúdióban, nem töltöttek el hónapokat a felvételekkel. Mivel jól pörgött a munka, még maradt egy kis idő a végén: a Flores Trio pedig rögtönzött egy lendületes kis dalt. Ez lett a Tequila, aminek Danny Flores volt a szerzője, ő szaxofonozta a főtémát, és ő is mondta bele a tequila szót a dal közben a mikrofonba. (Mivel máshol volt szerződése, a Chuck Rio álnév szerepelt szerzőként a borítón...) A dal tulajdonképpen végtelenül egyszerű, a szaxofon szólójára épül, szövege is csak ez az egy szó. Három nekifutásra volt lehetőség, aztán mehetett mindenki haza.
A januárban megjelent Train to Nowhere B-oldalán jelent meg a Tequila, azaz különösebben nem vártak tőle semmit. A slágernek szánt nóta nem futott be nagy karriert, és ez a Tequilát is a süllyesztőbe ránthatta volna- ám egy lemezlovas Clevelandban lejátszotta a B-oldal dalát is, és az villámgyorsan siker lett. Március közepén, kereken 60 éve jutott fel a listák csúcsára.
A zenekar The Champs néven lépett fel a semmiből jött slágerrel. Vicces, de a nevet csak a felvétel után egy hónappal vették fel, amikor megjelentek a dalok, azaz gyakorlatilag a zenekar még nem is létezett, amikor stúdióba vonultak. A Tequila volt az első és az egyetlen igazánnagy slágerük. Ez viszont örök klasszikus maradt, és azért ez igen szép teljesítmény egy jórészt véletlenül, szinte csak mókából felvett daltól.
Talán pont ez a lazaság érződik ki belőle mindmáig, és ezért pörög fel a hangulat még most is, ha akármilyen buliban felhangzik a Tequila.
