Megint összeakadtam egy régi klasszikus felvételellel. 1968-ban készült Ohióban, egy tehetségkutatón, aminek tízezer dolláros fődíját a Sly and The Family Stone nevű banda nyerte el.
Lenyűgöző az az energia és profizmus, ami a zenéből árad. Abba a pár percbe mindent bele akarnak zsűfolni, zenélnek, táncolnak, csinálják a hangulatot ahogy csak lehet. Bevallom, nem tudom megunni, és a harmadik perc után elszabaduló őrülettől pedig szerintem sokaknak leesik az álla. Régen pejoratív szóval "dzsungelzenének" minősítették ezt a fajta lendületes műfajt, de én azt mondom, ha ilyen a dzsungel, ott a helyem!
No, ami a lényeg: a csapból is tehetségkutatók folynak. Már az idei győztesekre se emlékszem, nem hogy a korábbiakra. Pár név beugrik, de most őszintén, melyikük nem lenne nevetséges az előre felvett alapokra éneklő karaoke-produkcióval Sly és bandája mellett? Ha ez a mi bulink a Megasztár meg az X-faktor, akkor ők a gigasztárok, akikben egyenesen dupla X-faktor van? Ez a zene, emberek. Legalábbis a számomra!
És ha már ennyit dicsértem őket, akkor pár szó a Sly and The Family Stone zenekarról. 1967-ban alakultak, és az volt a jellegzetességük, hogy a felállás egy szempontból feltétlenül formabontó volt: afroamerikaiak és fehérek, hölgyek és urak zenéltek együtt. Soul, funk, rock stílusokban születtek elsősorban dalaik, sokan szerették őket, de hát a tengerentúlon vannak még jó bandák, ide kevésbé jutott el a hírük másokkal szemben. Sajnos nem szokatlan módon viták kísérték a működést, és a banda arca, Sly meglehetősen lecsúszott- de épp a napokban olvastam, hogy megnyert egy pert, és dollármilliós jogdíjra számíthat. Megérdemli!
Engedjünk hát teret az igazi tehetségnek, ami több annál, mint hogy valaki más slágerét többé-kevésbé jól elő tudja adni. Ha felmerül a kérdés, mi a menő a könnyűzenében, nos, akkor a válaszom az, hogy az igazi sztár jó zenész, jó dalszerző, jó előadó- és közel fél évszázados felvételen is el tud kápráztatni.
