Amikor a napokban olvastam, hogy David Bowie betöltötte a 69-et, elgondolkodtam, hogy amikor én voltam fiatal és minden zenei újdonság iránt érdeklődő, ő már túl volt pár stílusváltáson. Nekem talán a Tin Machine rockosabb vonala volt az egyik első Bowie-élményem, aztán időről időre előkerült egy dal, ami számomra egészen új arcát mutatta meg a mesternek. 1969-ben például ezzel a rikító hajjal és ezzel a káprázatos zenével hódított:
A hetvenes években jött egy kis soul-hatás
Majd az elektronika a "berlini korszakban"
Aztán jött megint a slágerlisták meghódítása egy kicsit poposabb hangvétellel
Félelmetesen időtálló zenék ezek. Bowie a születésnapját új lemezzel ünnepelte, mi mással. Hogy jó-e az új anyag, nem tudom, nem is számít. Az sem számít, hány közhelyet említek vele kapcsolatban. Csak a zene, az a fontos.
