Volt a South Parkban egy epizód, amikor Kanada sztrájkolni kezdett, és a fiúk a milliós nézettségű internetes videókból szerzett virtuális pénzzel akarták őket kifizetni. Annak idején tényleg elég nehéz volt elképzelni, hogy a rettentően nagy nézettséggel pénzt is lehet keresni. Most már állítólag vannak, akik tényleg érdemi összeget tudnak beszedni, és valahol logikusnak is tűnik, hogy jut a reklámbevételből azoknak, akiknek a filmjeit többen látták, mint egy-egy menő hollywoodi mozit.
Néha tényleg elképedek a számok láttán. Az, hogy a dél-koreai szinten ismert helyi sztár, Psy igazi világhíresség lett egyetlen internetes slágernek köszönhetően, nagyon jellemző a mai médiafogyasztásra. Egyébként a Gangnam Style jól eltalált dal és klip, de a több mint kétmillárd(!!!!) néző akkor is elképesztő.
És ha még hozzáadnánk, kiknek sikerült ennek a slágernek a farvizén messzire jutni... A múltkor az interneten keresgélve belefutottam a Waveya nevű koreai tánccsapat videójába, akik a Gangnam Style-ra ropják. Öt vékony ázsiai lány, nem túl bonyolult koreográfia, primitív klip- ki kapná fel erre a fejét? Van ilyenből egy rakat a YouTube-on.
Ám ezt 139 millió alkalommal nézték meg az emberek, tehát a YouTube legmenőbb videói közé tartozik. És ehhez nem kellett más, mint felülni egy divathullámra. Na ebben persze semmi új nincs, az első beatzenekarokat követték az epigonok, a diszkókorszakban sorra jöttek ki az előadók ilyen stílusú lemezei és így tovább.
Valahol ahhoz is kell tehetség, hogy az ember a megfelelő szakaszban szálljon fel a hullámvasútra. Meg persze némi szerencse, hogy a sok követőből pont azt kapja fel a netes közönség. Kis keresgéléssel könnyen lehetne találni olyan Gangnam Style paródiát vagy feldolgozást, amit nem 139 millióan, hanem 139-en láttak.
Tanulság? Nincs. Próbálkozni kell, ha valaki ezzel akarja megalapozni a jövőjét. Csak tisztában kell vele lenni, hogy nagyon erős a konkurencia- pont annyira, mint ha valaki eredeti, saját alkotással akar kitűnni a videóözönből.
