Az Eurovíziós giccsfesztiválon becsülettel helytállt Kállay-Saunders András, az ötödik hely szép eredmény. De igazság szerint ez senkit nem érdekel, a téma úgyis Conchita Wurst lesz, a győztes szakállas nő.
Nekem erről az egészről különösebb véleményem nincs. A dal elég középszerű, Conchita előadónak nem túl izgalmas, de nyilván többen emlékeznek rá, mint a minden más szempontból is középszerű énekesekre. Így szavazott Európa, köszönjük mindenkinek, gratulálunk, jövőre találkozunk Ausztriában.
Hogy miért kell ezt a versenyt megrendezni egyáltalán, na ez a nagy kérdés. Erről is lehet majd egyszer szavazni? Ez nem a szakállas nőnek szóló kritika, tavaly vagy egy évvel előtte ugyanez a kérdés merült fel bennem. Az egész valahogy azt jelképezi, hogy Európa úgy akar megújulni, hogy közben a legócskább hagyományait élteti tovább. Az előadó elég sajátságos, de a dal ettől még giccses, unalmas vacak, felejthető, köze nincs a minőségi zenéhez, amiben Európának igazi hagyománya van minden műfajban.
És zenerajongóként nekem ezzel van bajom, nem a szakállal.
