A 22 esztendős énekes, Ninh Duc Hoang Long a budapesti Zeneakadémia opera szakán tanul, és azért beszélnek róla nagyon sokan napok óta, mert felkerült az internetre egy felvétel, ahogy egy tanteremben előadja a Bánk bánból a Hazám, hazámat. Méghozzá nagyon-nagyon jól, sokaknak leesett az álla tőle- ha még nem hallottad, te is meglepődsz rajta, milyen remekül adja elő a fiatal vietnami tenor.
Igazán szimpatikus fiatalemberről van szó, aki nyilván azért foglalkozott a magyar zenével többet, mert budapesti ösztöndíjat szeretett volna elnyerni. Számunkra azért így is öröm, hogy jól érzi magát nálunk, és a legnagyobb tisztelet hangján szól a magyar zenészekről.
És valamit le kell szögezni nekünk magunknak is: bár az énekes kiváló, a szerzemény sem akármilyen. Azért tud olyan hátborzongatóan jó lenni még egy tehetséges vietnami előadásában is, mert nagyon erős darabról van szó. Szóval tényleg örömmel gondolhatunk arra, hogy ilyen fantasztikus zenei örökséggel bírunk- és még mennyi értéket teremtettek a magyar művészek minden műfajban. Amikor dagadó kebellel hallgatjuk azt, ahogy egy külföldit magával ragad a Hazám, hazám, eszünkbe kuthat az is, vajon mi mikor hallgattunk utoljára ezelőtt egy Bartók- vagy Liszt-szerzeményt, mikor olvastuk magyar író könyvét, mikor néztünk magyar filmet?
Az lenne a jó, ha nem egy külföldi révén csodálkoznánk rá azokra a dolgokra, amikre büszkék lehetünk. Mint ahogy attól is leesett az álla sokaknak, amikor az indonéz lány énekelte a Most múlik pontosan- hallottuk mi ezt már magyar énekesektől, kiválóan előadva.
Szóval egy kicsit azokra is figyeljünk oda, akik itthon vannak és itthon teremtenek értéket. Megérdemlik, mert időről időre remek dolgokkal rukkolnak elő!
