Olvasom, hogy Goda Krisztina legújabb filmje, a Veszettek csúnyán megbukott a mozikban, és elég sokan boncolgatják, mi az ok. Megszólalt már színész, rendező és producer is, nyilván van amiben igazuk van, egy fontos dolog viszont nem került szóba.

Egy milliárd forint sok pénz. Egyszer szóba került a rendező fizetése is, de szemérmesen nem árulták el, pontosan mennyi is az. Nem tudjuk azt sem, a színészek, a forgatókönyvíró, a stábtagok mennyit kerestek, hogy költötték el ezt a milliárdot. Egyébként szerintem, ha már jórészt közpénzből megy, akár nyilvánosságra is lehet hozni- végülis jó lenne, ki mennyit keres egy olyan filmmel, amire csak pár ezer ember vált jegyet.

De most ugorjunk át ezen az apróságon. Az indexen hosszú interjúban fejtegeti a rendező, miért is fontos és jó film a Veszettek. Azt gondolom, több helyen logikai hiba van az okfejtésében, az például inkább csak mókás mentegetőzés, hogy a magyar néző nem akar gondolkodni, a magyar néző vígjátékot akar, és így tovább. No meg a torrentezés! Azért engem rettentően meglepne, ha a Veszetteket tömegével töltenék le az emberek.

Nem volt ez a téma olyan jó vagy érdekes, az a marha nagy igazság. Sodródó fiatalok bőrfejűként bajba keverednek, hát ez aztán igazi társadalmi dráma- nagyon erős, nagyon jó feldolgozással lehetne ebből ütős film, de tömegeket az se mozgatna meg szerintem. Szerintem ez elég érdektelen sztori.

De van itt még egy nagyobb bökkenő. Goda Krisztina emlegeti az ő egymilliós nézőszámát, meg a forgatókönyvíró Divinyi Réka sikerfilmjeit. Hát nézzük csak, ott van az aránylag jópofa Csak szex és más semmi, az erősen futtatott, de nem maradandó Szabadság, szerelem, a Kaméleon szépen eltűnt a semmiben, a Veszettek pedig ugye megbukott. Divinyi Réka dolgozott például a Lorában- emlékszik arra valaki? 

Szóval lehet, hogy egy-egy szerencsés pillanatban egy aránylag korrekt filmmel sikerült jó nézőszámot elérni, de a fentiek egyike sem egy korszakos, markáns, maradnadó alkotás. Goda Krisztina és Divinyi Réka életműve jelen pillanatban csak egy-két rövidke bejegyzés lehetne a magyar filmművészet nagykönyvében.

És aki ezt vitatja, annak felhívnám a figyelmét a Veszettek bukására. Ami nem csak azt jelzi, hogy rossz a marketing, nem jó a témaválasztás- hanem arra is, hogy bármennyire elégedett magával valaki, a meghatározó művészekről elmondható, hogy bármit csinálnak, odafigyelnek rájuk. Ha azt mondtuk, Jancsó valamin dolgozik, egy réteg mindenképpen odafigyelt, mert a rossz Jancsó-film is a mester alkotása volt- még ha nem is túl sikeres.

De korábbi nézőszámok ide vagy oda, senki nem mondja, hogy úristen, új Goda-Divinyi-film megy a moziban, nekem azt látnom kell, bármiről szól! Ez a pár ezernyi néző azt jelzi, egyszerűen nem sikerült közelébe sem kerülni annak a státusznak, hogy önmagában a nevüknek vonzereje legyen. És a baj az, hogy más rendező se nagyon érte el ezt mostanában kis hazánkban. Ez pedig szomorú- de amikor értékeljük a Veszetteket, akkor bizony ezt is látni kell.

Innentől kezdve pedig kódolva van a rendszerbe, hogy születhetnek váratlanul sikeres filmek (Van valami...) és beleállhatnak a földbe ún. sztárfilmek is. Nem garancia a milliárdos költségvetés, és egy-két ismertebb név se, mert még egy nem túl erős százezres nézőszámot sem lehet garantálni, akárkik is az alkotók. Ennyit ér ma a magyar filmművészet, ez van.