Az egyik legsikeresebb romantikus film megszületésének kalandos története.

1987. augusztusában mutatták be a Dirty Dancing (azaz Piszkos tánc) című filmet az Egyesült Államokban, ahol azonnal kasszát robbantott, s azóta is legendás alkotásnak számít. A sármos tánctanár partnereként nővé érő tinédzser lány sztoriját rengetegen látták az elmúlt három évtizedben, s esélyes, hogy a jövőben is megmarad a népszerűsége.

A történetet jegyző Eleanor Bergstein saját múltjához nyúlt vissza, amikor kiagyalta a történetet. A szerző cáfolta, hogy Baby figurája vele lenne azonos, hiszen ő pont a sikeres táncosok közé tartozott már nagyon fiatalon is, tizenévesként több versenyt is nyert. Ám a táncstílust nagyon is jól ismerte, s ehhez kerekített egy romantikus sztorit.

A két főszereplő közül Jennifer Grey-t találták meg könnyebben. Noha a film forgatásakor már 26 éves volt, jól hozta a fiatal lány karakterét. Az első verzióban olasz lett volna a tánctanár karaktere, ám aztán Patrick Swayze lenyűgözött mindenkit, és módosítottak a forgatókönyvön. A balettmúltja okán kiválóan mozgó színész és partnere között megvolt a kémia, és úgy vélték, együtt nyerő páros lettek.

Grey és Swayze viszont már játszott közös filmben korábban, ahol nem igazán barátkoztak össze. A Dirty Dancing forgatásakor is voltak jobb illetve rosszabb időszakaik, néha látni sem bírták egymást. A rendező, Emile Ardolino viszont kettejük improvizációra tudatosan rájátszott, az egyik esetben például Grey állandóan belevihogott abba, ahogy Swayze átkarolná, aki emiatt igencsak bosszús arckifejezéssel reagált- ez a jelenet így is került be a filmbe.

A híres tóban táncolós jelenettel is keményen meg kellett küzdeni a színészeknek. A forgatás kezdetekor még nyárias időjárás ugyanis váratlanul igen hidegre fordult, és enyhén szólva sem volt ideális a pancsoláshoz- ám nem volt mese, dolgozni kellett, meg is született a híres jelenet. Jennifer Grey persze állítja, mai eszével már aligha vacogna a hideg vízben, de fiatal volt és vitte magával a forgatás lendülete.

Amikor először levetítették a filmet a producernek, Aaron Russo elképedt az általa bűnrossznak tartott végeredménytől, és csak annyit mondott: "Égessétek el a negatívokat, és szedjétek be a kártérítést a biztosítótól!"

A terv ezek után az volt, hogy egy hétvégére küldik moziba augusztusban a Dirty Dancinget, aztán mehet videóforgalmazásba. A kritikák nem voltak feltétlenül elájulva a filmtől, de a nézők annál inkább. Szájról szájra terjedt a hír, már az első napokban remek bevételt hozott a film, ami 1987 egyik legnagyobb sikere lett. Bár az Oscar-versenyben műfaja miatt nyilván nem sok esélye volt, azért egy szobrot begyűjtött a legjobb betétdalért. A "Time of my Life" szól a záró nagyjelenet alatt, és valószínűleg mindenki hallotta már egyszer, aki nem töltötte egy üregben a nyolcvanas-kilencvenes éveket.

A Dirty Dancingből készült színpadi változat, 2004-ben pedig egy olyan "folytatást" mutattak be, ami időben korábban játszódott, Havannában. Vicces, hogy az itteni kis szerepéért Patrick Swayze ötmillió dollárt kapott, az eredeti film főszerepéért pedig kétszázezret. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy a folytatás csúnyán megbukott, a közönség utálta... 2017-ben aztán újraforgatták az alapverziót, az új verziót azonban földbe döngöltek a kritikusok.

Ma is mindenki a három évtizede bemutatott eredetire kíváncsi, annak idején a legjobban fogyó filmek közé tartozott VHS-en, majd a DVD verzióból is eladtak is pár millió példányt. A Dirty Dancing afféle igazi "női filmnek" számít, ha van értelme efféle kategorizálásnak, de ahogy az lenni szokott, ami műfajában jó, azt a másik nem tagjai is elismerik (e sorok írója sem kivétel, még ha nem is nézem újra túl sűrűn). Ez a film működik már harminc éve, bizonyítva azt, hogy nem mindig a producernek van igaza.