A fenti idézet gyakran jut eszembe, amikor kapcsolgatok a televíziócsatornák közt. Főleg a kisebb adókra jellemző, hogy döbbenetes alkalommal ismételgetik a műsorokat.

Vannak persze örök klasszikusok, egy Bud Spencer-Terence Hill vígjáték újból leadásával nem lehet mellényúlni, adják is ezeket orrba-szájba. Persze nagyon aljas dolog, amikor 20-30 éves filmek mellé írják ki, hogy "premier", mert azon a csatornán még egyetlen alkalommal sem adták le, csak máshol láthattuk már ötvenszer, de hát istenem, tegyünk úgy, mintha nem egy családba tartozó adókról beszélnénk, hanem független cégekről. (Ami egyébként nem igaz, nyilván.)

A Comedy Centralt gyakrabban nézem, a kedvenc műsoraim ott vannak. Egy-egy jobb South Park epizódot akár többször is megnézek, és az adó igazán a kedvemben akar járni, mert már vagy tucatszor megnézhettem ott a legjobbakat. Meg az összes többit. Meg a Family Guy sorozatot elejétől a végéig, majd fordítva. És Archer kalandjai is a könyökömön jönnek ki. De mondhatnám akármelyik sorozatot: az Életem értelmei, az Így jártam anyátokkal meg a többi mind ismétlődik. Még a mostanában felbukkant sorozatok is lementek már egyszer-kétszer, a The League legjobb poénjain már nagyjából harmadjára nevethetek.

Persze máshol is van ilyen. Azt hiszem Prizma volt a csatorna neve, ahol elkezdtem újra az Onedin családot nézni. Mázli, hogy jól rögzülhettek a történések, mert miután az utolsó rész lement, másnap kezdődött az egész a legelejétől. Ekkor azért már nem követtem minden nap, véletlenül kapcsolgatva jöttem rá pár hét múlva, hogy lement az aktuális Onedin-kör, és újból az első résztől kezdve adták. 

Azt sem kell emlegetni, hogy mennyi ismételgetnek az ismeretterjesztő csatornák. Nyilván így rögzül a tudás! Annyiban jó ez, hogy tényleg soha semmiről nem marad le az ember, mert ha valamiért kihagy egy epizódot, megnézheti másnap reggel, a hétvégi ismétléskor, a következő héten, meg még egy tucat alkalommal.

Tudom, a fanyalgás az már jól megy, miért nem a jó oldalát nézem a dolognak? A tévék nem akarnak a képernyők elé szögezni, az ismétlések alatt csinálhatok más, értelmes dolgokat. Azért bennem persze bújkál a kisördög, minek is van egy-egy csomagban 60 csatorna, ha a kisebb adóknak egy hónapra való műsorra van pénze, és azt variálgatják egy éven át? Tudom, így működik ma a tévébiznisz mifelénk, és sok választásom előfizetőként nincs, mint hogy lemondjam az egészet.

A megoldás a kezemben, és mégsem teszem. Mert néha, nagy-nagy meglepetésre, bejön egy új évad a kedvenc sorozatomból, netán ismételnek valami olyat, amit megint megnéznék. Meg egyébként is. Nem vagyok rá büszke, hogy a tévé rabja vagyok, de legalább bevallom. Mindenesetre amíg sokan vagyunk ilyenek, addig biztosan eszébe sem jut senkinek, hogy változtasson a jól bevált műsorkínálaton: mindig lesz, aki megnézi sokadjára a Kincs, ami nincset.