Némi találgatás után kiderült, Jakupcsek Gabriellára tényleg nem számítanak a két népszerű műsorban a köztévénél. Őszintén, meglepett valakit, hogy a furcsa módon lezajlott elküldés(?), kispadra ültetés(?) után valahogy mégsem alakult úgy, hogy folytathatta volna a Ridikült?

Az eseményeket különösebben nem kell minősíteni. A tények elegendőek: két epizód felvétele közben sikerült közölni vele azt, hogy nem számítanak rá. Az ember azt hinné, hogy egy milliárdokból gazdálkodó televízió nem hogy két hétre, de két évre előre tervez, tehát december közepén elküldeni egy sikerműsor arcát úgy, hogy nem lehetett tudni, mi lesz januárban, érdekes megoldás. Aztán beugrik: ja, hát ez az MTVA! Akkor nincs itt semmi látnivaló, csak a szokásos üzletmenet.

Nem elhanyagolható tény, hogy a tévében ritkán van nyugdíjas állás a képernyősöknek. Az, hogy műsorok szűnnek meg, embereket szerződtetnek vagy küldenek el, önmagában teljesen normális. Jakupcseknek is van már a háta mögött éppen elég műsor mindenféle csatornákon, és azt is tudnia kell már régesrég, hogy bármikor kihúzhatják alóla a szőnyeget- és gyanítom, erre fel is készült lelkileg. Az eljárás viszont, ami a mai magyar köztévére olyannyira jellemző, enyhén szólva sem volt elegáns vagy professzionális.

És ez akkor is így van, ha nem vagyok egy Jakupcsek-rajongó. Aztán jött a találgatás, miszerint Novodomszky Éva viszi tovább a műsor, végül kolleganője, Dióssy Klári kapja meg a lehetőséget. Utóbbit nem tartom különösebben karakteres tévésnek, ám őszintén szólva, a Ridikülhöz nem kell nagy varázslat. Nők csacsognak az élet nagy kérdéseiről pasztellszínű díszletben- nyilván megvan ennek a maga közönsége, de nagy forradalmat aligha csinálnak vele a televíziózás világában.

A gondom az, hogy az irdatlan költségvetésből efféle stúdióban felvett kis műsorokra futja. Elfér a programban, persze, kinek fáj a Ridikül, a néző megszokja azt is, ha új ember lesz a műsor arca, no de valami maradandóbb produkciót is megnéznék. Ugyan mostanában készült 1-2 tévéfilm, meg rettentő nagy pénzért a Kossuthkifli, de ezek egyike sem vált beszédtémává a nagyközönség körében. (A Kossuthkifli konkrétan durván meg is bukott.) A sportközvetítésekre komoly lóvét szánnak, és talán akadnak is nézettebb események, ám bőven van üresjárat is a progamban.

Nem az számít, hogy Gabi, Klári vagy Évi ül abban a bizonyos székben. A valódi kérdések sokkal magasabb szinten dőlnek el. A Ridikül sorsán el lehet csámcsogni, ám én azt szeretném, ha nem csak erről a műsorról döntenének felelősen, hanem a 80 milliárd(!) forintos költségvetés egészéről. Na azt hiszem, arra még várhatunk, amikor ennek a pénznek a sorsáról készül őszinte, minden részletre kiterjedő feltáró jellegű műsor...