Pár napja lett 81 esztendős Nepp József, a magyar rajzfilm aranykorának egyik meghatározó alakja.
Mert az kétségtelen, volt olyan időszak, amikor nagyon erős tévésorozatok, nagyjátékfilmek készültek különböző animációs technikákkal. Akár világszínvonalúnak is nevezhetjük őket; de oly mindegy, a Macskafogót vagy a Mézga család kalandjait külföldön mennyire tartják jónak, mi itt nagyon szerettük, szeretjük őket.
A nosztalgiázáson túl lehetne okoskodni azon, mitől volt jó akkor, ami jó volt. De a válasz igazán nem bonyolult: profik dolgoztak a rajzfilmeken, és volt pénz arra, hogy alkossanak. Slussz. A filmkészítésben is akkor születtek adott műfajban jó darabok sorban, amikor jó szakemberek kezében volt a karmesteri pálca. El kell ismerni azt, amikor valaki a filmipar ipari, tehát szakmai részében is jó, nem egyszerűen csak művészkedik. Egy projektet tető alá hozni az első ötlettől a forgatókönyvön át a kész filmig jó nagy meló, aminek komoly aprómunka része is van. Ha valaki ahhoz nem ért, bukás az egész.
Nepp József rajzfilmesként többször bizonyította sokoldalúságát. A Gusztáv-sorozat rövid, fanyar hangulatú darabjai mellett ott volt a Mézga-sorozat, aminek forgatókönyvírója volt Romhányi Józseffel és persze rendezte is az epizódokat. Forgatókönyvíróként olyan legendás filmekben dolgozott, mint a Szaffi, vagy a Macskafogó. Első saját egész estés filmje pedig a remek Hófehér volt, amit írt és rendezett is.
Azt hiszem, ezt nyugodtan nevezhetjük szép életműnek. Isten éltesse a mestert! És a múltidézés mellett lehet helye egy kis bizakodásnak is: talán a jövőben is látunk még jó magyar rajzfilmeket fiatal, tehetséges alkotóktól, amikor évek múlva ugyanúgy klasszikusként emlékszünk.
