Bevallom, egy kicsit mindig szégyellem magam, ha Jackasst nézek. Mégis, ha megy a televízióban a sorozat valamelyik epizódja, vagy az egyik film, és én pont elcsípem, gyakran nem kapcsolok tovább.
Pedig csak néhány barom csinál benne eszement dolgokat. Önveszélyes trükkök, szívatások, átverések követik egymást teljesen rendszertelenül. Nincs benne tanulság, nincs katarzis. Nem tudom megmondani, miért nézek ilyesmit: eddig próbáltak tubával szelídetni kost, ami természetesen felöklelte a zenélőket, aztán egy nagydarab csávó fenekéből evett ki almát egy disznó, most az egyik fickó szüleit szívatják egy elszabadult gorillának öltözött haverral, aztán ötletszerűen lepisil néhány stábtagot az egyik szereplő, majd Lamborghinivel húztak fogat. Ezt így olvasva szánalmas, hogy ilyesmire pazarlom az időmet.
A nőknek több az esze, kevés olyat ismerek, akit akár pár percre le tudna kötni a marhaság. Ha van különbség a nemek közt, gyanítom, a Jackass egy jó választóvonal. A műsor főszereplői is mind-mind pasasok.
2000-ben indult a műsor, és azóta már külön műfaj ez a zavaros agyatlankodás, a Jackass szereplői közül többen kaptak saját sorozatot, ahol bőven alapoznak az eredeti "nemes" hagyományaira. Mégis a dolgok működnek, mert sokan vagyunk, akik odakapcsolunk és ottragadunk, különösebb indok nélkül.
De legalább nem akarom utánuk csinálni ezeket a dolgokat. Ijesztő, hogy mennyi kölyök próbált rodeózni bevásárlókocsival, pedig ezerszer felhívják rá a figyelmet, senki ne kísérletezzen ilyesmivel. Őszintén szólva ez azt is igazolja, mennyit ér az okos szó egy ilyesféle műsor előtt. Magamban persze azt mondom, azok mindig is menthetetlenek voltak, akik képtelenek voltak elválasztani a valóságot és az ilyen műsoroktól. Az a helyzet, hogy maguk a szereplők is mértéket tévesztettek időnként: Ryan Dunn egy Porschét vezetve csavarodott fel egy fára óriási tempóban repesztve, némileg ittas állapotban. Szegény az életével fizetett azért, hogy ezúttal elhagyta a szerencséje.
Szóval én talán azért nézem a Jackasst, mert valahol megborzongok azon, hogy olyan őrültségeket vállalnak be, amiket én soha nem csinálnék meg, noha nyilván párszor nekem is eszembe jutott, milyen lehet ilyen extrém dolgokat kipróbálni. Megnézem, elkönyvelem magamban, milyen jó, hogy ennél több eszem van. De aki ebből gyűjt ötleteket, hááát... Azt hiszem, nekik szinte mindegy, mit látnak, még Öveges professzor kísérleteit is képesek lennének durván önveszélyesen reprodukálni.
Egy ilyesféle műsor kielégít bizonyos magunk előtt is titkolt kíváncsiságot. Lehet ezt tagadni, miért ne lehetne, de attól még ez van. Bűnös élvezet, csak tudjuk a helyén kezelni. Ez is egyfajta választóvonal ember és ember között- én elismerem azt, hogy belenézek a Jackassbe, de büszke vagyok arra, hogy a vonalnak azon oldalán állok, aki nem akarja utánuk csinálni a hülyeséget. Remélem, hogy a hozzám hasonlóak vannak és lesznek messze túlnyomó többségben, mert azért az valahol mégiscsak jó jel.
