Betöltötte a negyvenet Leonardo DiCaprio- mindez önmagában nem nagy dolog, sok milliárd ember megéli ezt a kort. De hát egy igazi sztárszínészről beszélünk, és ilyen esetben mindjárt más hangsúlyt kap egy ilyen szülinap.

Lehet visszatekinteni, elemezni, toplistákat összeállítani, okoskodhatunk a jövőről és így tovább. Ám ami szinte mindig visszaköszön, ha egy filmesről beszélünk, az az Oscar-díj emlegetése. Ha kapott, akkor a nagy pillanatot idézik fel, ha nem, akkor pedig arról lehet jókat írogatni, miért nem jutott neki még a szobrocskából.

Igazi mérce lett egy színészi vagy rendezői karrierben az Oscar, ami egyrészt azt jelzi, az Academy Awards valódi intézménnyé vált, másrészt pedig azt, egy icipicit sablonossá vált a gondolkodásunk. Komoly dolog elnyerni ezt a díjat, ez nem is kétséges. Ám manapság, amikor mindent a statisztikák tükrében próbálunk nézni, és az Oscar úgymond "kötelező" egy komolynak számító filmes rezüméjében, egyre gyakrabban kifejezetten a szobor elnyerése tűnik a célnak, nem pedig egy frankó film készítése. Az Akadémia döntéshozói igyekeznek odaítélni néhanapján a "megfelelő" filmnek vagy az "arra érdemes" embernek a szobrot, mert hát mégiscsak szégyen, hogy még nincs ilyenje Scorsesének, például.

DiCaprio esetén is megy a hezitálás, miért nem kapott, kaphatott volna-e, és egyébként jár-e valakinek, aki a Titanic főszereplőjeként lett a legismertebb? Mindez mókás dolog. Hiszen a nagy filmek és a benne nyújtott nagy alakítások értékét más határozza meg. Elsősorban mi, nézők döntünk erről- akinek az amerikai kritikusok szavazata számít, nem a saját véleménye, hát, annak sürgősen gondolkodnia kellene ízlésről, filmekről...

Szerintem ugyanis a már említett Scorsese filmjei közül nem az a legjobb, amiért szobrot kapott. És ugyan van Oscar-díja Barbra Streisandnak, Robert de Nirónak és Dustin Hoffmannak, ettől még az Vejedre ütök nem lesz a filmművészet klasszikusa pusztán a jelenlétük miatt. Kicsit le lehetne szakadni a szoborról- számon tarthatjuk, ha akarjuk, de kezeljük a helyén a díjat.

Leonardo DiCaprio eddigi remek alakításai azt jelzik, remek színészről beszélünk- bevallom, annak idején nem így tartottam számon, most viszont már úgy vagyok vele, jó filmek készülhetnek még a jövőben a főszereplésével. Változhat a véleményem bárkiről, hiszen megismerhetek egy színészt ócska filmekben, aztán felbukkanhat zseniális alkotásokban. Ha kap Oscart értük, hát kap, ha nem, nem. Ettől függetlenül kedvelhetem vagy utálhatom a különféle szerepekben, mert fenntartom magamnak a jogot, hogy a saját ízlésemre hagyatkozva mondjak végső ítéletet egy-egy filmről.

Másnak is ezt javaslom, mert egyáltalán nem biztos, hogy a Filmakadémiában okosabb vagy elfogulatlanabb emberek ülnek. És ennek tulajdonképpen örülhetünk is, nem?