Már megint láttam megosztani egy irományt, amiről azt állítják, halála előtt vetette papírra a kiváló kolumbiai író, Gabriel Garcia Marquez. Nyilván meghatódva, könnyes szemmel olvassák az emberek, akik gyorsan posztolják is, jusson el mindenkihez a művész fontos üzenete.
A baj csak az, hogy neki semmi köze nincs ehhez az irományhoz. Ezen a képen látható az előadó:
Igen, a bábu az. Az eredeti vers szerzője szintén művész, csak más műfajban utazik: a mexikói Johnny Welch ugyanis hasbeszélő, nem pedig Nobel-díjas író. A szöveget pedig egy előadáshoz írta 1996-ban, amit bábuja, Mofles adott elő.
Szóval amikor a magvas gondolatokat megosztja valaki, egy komédiás műsorszámának leiratát teszi közzé. Ami még rosszabb, ez a legenda egy évtizede, még Marquez életében(!) indult internetes körútjára, amikor az idős író romló egészségi állapota miatt páran úgy vélték, hamarosan eltávozik az élők közül.
Ehhez képest azonban felépült, és így szembesíthették a "búcsúlevelével" is. Ő egyáltalán nem volt boldog attól, hogy egy közhelyes, giccses szövegről hitte azt a fél világ, hogy tőle származik. És mostanában úgy fest, nem a könyvei halhatatlanok, hanem ez a hoax, mert azóta is rendszeresen felbukkan mindenfelé a neki tulajdonított írás. A fenti sztori ismeretében talán már érthető, miért kezdődik a versike egy utalással az előadó "személyére"- kérdés, ez vajon miért nem tűnt fel a megosztóinak:
"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám."
Ettől még tetszhet ez a szöveg bárkinek, egyetérthet a mondandójával, meg is lehet osztani. De aki Marqueztől akar idézni, olvasgassa az ő műveit, úgy hivatkozzon rá, és ne dőljön be egy ilyen régesrégi internetes hoaxnak, amiről pár perc keresés után kiderül az igazság...
