Ma 44 éve hunyt el J. R. R. Tolkien.
Szerintem a rajongók már mind álmukból felkeltve fújják Tolkien karrierjének legfontosabb állomásait, az egykori oxfordi professzor útját az irodalomba. Természetesen nyilván tisztában vannak azzal is, hogy a meglehetősen lassan dolgozó alkotó mennyit csiszolta a Középfölde-mitológia könyveit, amiből ma már nem csak a A Gyűrűk Ura trilógia büszkélkedhet világsikerű filmváltozattal, hanem A hobbit is.
Így aztán ebbe nem megyek bele. Az már izgalmasabb, mennyire nagy hatással volt ez a mű a fantasy-műfajra az orkokkal, tündékkel és törpékkel. Amikor először fantasy könyveket olvastam, még csak nem is hallottam Tolkien nevét, utólag derült ki számomra, mennyien bújtak elő az ő köpönyegéből.
Természetesen ő is építkezett valamire, a művészetben szinte mindennek van előképe, és ez így van rendjén. A korszakos jelentőségű alkotókat pedig számon tartjuk, akik azért kiemelkedtek ebből a történelmi ívből- csak manapság az ilyesmit általában toplistákkal és bevételi eredményekkel támasztjuk alá.
Furcsa belegondolni, hogy ha Tolkien idejében is olyasféle vagyonokat lehetett volna keresni egy sikerkönyvvel mint manapság, mennyit értek volna a Gyűrűk Ura-sorozat tagjai? Nyilván így sem adták ingyen a megfilmesítési jogokat, de azért nem mindegy, hogy az ember maga keres, vagy a jogutódjai.
Mindenesetre van benne valami furcsa, különös, hogy egy joviális egyetemi tanár afféle sztárrá válik. És még különösebb összehasonlítani őt a mai "celebekkel". Vajon rájuk emlékezni fog még valaki négy évtized távlatából? Ha nem, akkor az idő azért mégiscsak igazságot szolgáltat...
