Április 11. lehetne a versek ünnepe, ám valójában mostanság egyre kevésbé tűnik fontosnak életünkben a költészet. Vagy lehet, régen sem volt annyira? Ki tudhatja?
Bevallom, én sem olvasok a mindennapokban túl sűrűn verseket. Azért nem mondom, hébe-hóba előfordul (például ilyen napokon, amikor eszembe juttatják), de akkor is gyakrabban veszek elő klasszikus mint kortárs műveket. Azokkal nehezebben barátkozok meg, persze ez ízlés dolga.
Volt azért egy korszak, amikor rangja lehetett a verseknek. Amikor egy színésznél, előadónál meg lehetett említeni, hogy kiváló versmondó. Manapság is jól ismert neves újságírót tudnék említeni, akit a cikkekben kiemeltek, mint versek értő előadóját. Gyanítom, elég régen hívták fellépni- és ez nem az ő hibája.
Talán csak emlékeinkben él az, hogy a versek fontosak voltak. Sok kínos irodalomórára is emlékszek, tankönyvízű elemzésekkel, amik nem nagyon hozták meg a kedvét senkinek az otthoni verstanulmányozáshoz. A tanárok megítélése roppant ingatag- most éppen kiállnak mellettük, de nem volt olyan régen, amikor gyerekkínzó, unott, fásult emberekre panaszkodott boldog-boldogtalan.
Nem is való mindenkinek a tanítás, azért viszont nem a tanárok a hibásak, ha a tananyaggal ki lehet kergetni a világból a gyerekeket. A bemagolva előadott verseket mindenki szidja, aztán máskor meg büszkén emlegetjük a nagymamát, aki még mindig fejből tudja azokat. Baj az, ha megtanulunk egy verset? Én is tudok párat idézni, pedig nem voltam stréber, nem lettem bölcsész.
Bizonyára lehetne jó ötvözete a verstanulásnak: a diákoknak azt kell megtanulniuk, ami nekik a leginkább tetszik. Számomra az is egy elfogadható érv, ha valaki a legrövidebbet választja. Akkor is át kell lapozni párat addig, amíg eljut odáig. Meglehet, nekem se ártana művelődni, talán a kortárs művek között is találnék kedvemre valót. Bár a mai divatos költők eddig még nem nyűgöztek le, bizonyára régen is voltak emberek, akik megosztották az olvasót, a kritikát, mostanra meg bekerültek az irodalomkönyvekbe.
Ezt csak egy módon tudhatjuk meg: ha olvasunk. Javaslom mindenkinek, állítólag nagyon jó dolog.
