Már heten vesztették életüket idén a hagyományos spanyol bikafuttatásokon, de szemmel láthatóan a helyiek így is ragaszkodnak ehhez a "nemes" hagyományhoz.
Mindig óvatosan fogalmazok, ha valaki számára fontos kulturális örökség kerül szóba, de a bikaviadal konkrétan olyasmi, amit nagyon nem szeretek, és a bikafuttatásos őrülettel sem szimpatizálok különösebben. Ez utóbbinál legalább annyi benne van a dologban, hogy a részt vevő emberek is vállalnak némi kockázatot.
Viszont kissé már túl sokat is a jelek szerint. Valahogy természetesnek tűnt, hogy a balek turistákra leselkedik nagyobb veszély, akik egy jó szelfi kedvéért beugranak a felbőszült bikák elé, aztán durván megsérülnek. Ám az utóbbi hírek alapján a helyieket sem kímélik a bikák, az idei szezonban többségben voltak a spanyol áldozatok emlékeim szerint.
Érdekes felfogásuk van arrafelé az embereknek: ennek ellenére ragaszkodnak ehhez a fajta felhajtáshoz. Szerintem az emberi élet többet ér, viszont az is kétségtelen, én nem ebben nőttem fel. A spanyolok vélhetően megszokták, hogy minden évben van pár halott. Istenem ez a dolgok rendje, előbb-utóbb úgyis meghalnának, nem?
Sok más helyen az állam szólna közbe ilyen esetben. Csodálkoztam, a kormányzat miért nem változtat a szabályokon, aztán találkoztam egy cikkel, ami szerint a bikafuttatásokhoz kapcsolódó események eurómillióban mérhető bevételt jelentenek a spanyol városok számára. És természetesen ennek egy része adóként folyik be a közös kasszába.
Így aztán végképp érthető, hogy nem fáj nekik pár halott. A temetést úgyis a család fizeti, a külföldi sajtóbeszámolók pedig csak azokat háborítják fel, akik eddig is elutasították a bikafuttatást. Aki akar egy jó szelfit a világ minden durva kalandján, az csak ötletet kap. Maximum megpróbál magára jobban vigyázni- vagy sikerül, vagy nem. Elsősorban neki fáj, ha megsérül...
Szóval a jelek szerint aki érintett, annak mindegy, hogy pár emberrel több hal-e meg a szokásosnál vagy sem. A bikákat pedig nem kérdezi senki, pedig talán nekik is lenne egy-két szavuk a kérdéshez. Ők a maguk részéről csak rohannak és öklelnek.
