Mond valakinek az a név valamit, hogy Jason Dawe? Talán páraknak rémlik, hogy hallottak már róla, de azt hiszem, a magyar tévézők töredéke ismeri a brit tévést.

Tulajdonképpen nincs is ebben meglepő. Az elsősorban autós újságíróként dolgozó Dawe nevét csak azért rántottam elő, mert jól lehet vele illusztrálni, egy tévés műsor esetén mindig benne van a finomhangolás lehetősége egy új szériánál.

Miután az eredeti, ellaposodott Top Gear megszűnt (szomorú, hogy mindmáig készülnek autós műsorok abban a régi, elcsépelt formátumban), Jeremy Clarksonék új irányvonalát követve radikálisan megreformálva tért vissza 2002-ben. Clarkson mellett új műsorvezetők tűntek fel: Richard Hammond, illetve a fent említett Jason Dawe.

Bizony, a legelső szériában nem volt benne James May, ő a második szezontól vette át Dawe helyét. És a 2002-es epizódok sem volt annyira tele féktelen marháskodásokkal, mint a későbbiek. Egy műsornál egyszerűen időre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, melyik ötlet működik, melyik nem, milyen irányba kell elmenni a formátummal a nagyobb nézettség érdekében és mi az ami zsákutca.

Mindezt csak azért hozom fel, mert amikor egy rész után mindenfélét elmondanak az idén megújhodó Top Gearről, szidva a kétségkívül sajátos választásnak tűnő Chris Evanst és társait, ne feledjük el, a BBC profi tévés stábjáról beszélünk. Egyáltalán nem biztos, hogy amit most látunk, nem fog alaposan átalakulni a következő szezonra.

Az például máris meglepi a tévés szakírókat, hogy Matt LeBlanc jól teljesít a műsor egyik házigazdájaként, pedig nem sokat vártak tőle. Tuti, hogy a mostani, kissé túlzsúfolt állandó szereplőgárda még igen sokat fog alakulni- és ez normális egy olyan műsor esetén, ahol nagyon komolyak az elvárások, és ahol nem agyatlanul öntik a pénzt haveri cégeknek, függetlenül a végeredmény színvonalától. Szóval nem kell temetni a Top Geart, egyelőre legalábbis biztosan nem.

Ettől még én is úgy érzem, a Clarkson-Hammond-May trió produktumától többet várhatunk, hiszen egy remekül működő csapatról van szó, ahol az évek alatt nagyszerű összhang alakult ki. De fiatalabbak ők sem lesznek, és ki tudja, a hatvanhoz közeledve mennyi kedve lesz mondjuk Clarksonnak minden vad kihívásba fejest ugrani. Mert a műsor jellegéből adódóan mindig egy kicsivel magasabbra kell(ene) tenni a lécet.

Az autós műsorok kedvelői mindenesetre boldogok lehetnek, mert most mindenki az ő kegyeikért fog küzdeni. Az Evans-féle Top Gearnél is bedobnak mindent (és kidobnak mindenkit, aki nem válik be), és Clarksonék pedig a hozzájuk vágott döbbenetesen sok pénzzel bizonyára óriási show-t csinálnak majd. Én hiszek benne, hogy végül ennek a rivalizálásnak egy igazi győztese lesz majd: a néző.