A netes mémek fogalmát sokan ismerik. A Wikipédia így fogalmaz: "Az internetes mém kifejezés egy neologizmus, mely egy olyan kifejezést vagy fogalmat takar, ami divatszerűen terjed embertől emberig az interneten."

Ez a divatszerű terjedés viszont nem csak az ezerszer megosztott Szalacsi-videóknál vagy a netet letaroló jeges vödrös kihívásnál megfigyelthető. A blogszférában is egyre inkább tetten érhető a mémesedés, de hogy jó-e, ez már erősen kérdéses.

Például mostanában tipikus, felkapott téma lett az inkább nőknek szóló blogokon, oldalakon néhány ügy: az ún. "rosszanya" téma, tehát azok az önvallomások, amiben a párak szemében tökéletlen anyának tűnők vállalják fel a gondjaikat, kételyeiket, hibáikat; a "sminknélküliség", ami inkább celebek körében divatos, képeket posztolnak magukról arcfestés nélkül; és most jön az "ilyen vagyok szülés után" trend, tehát a gyermekágyból nem kifutóra pattanó nők posztolnak öntudatosan.

Bevallom, néha elmosolyodom rajta, amikor pillanatnyi médiafigyelemre vágyó magyar celebek gyorsan feltesznek egy mély vallomást efféle témákban. Nem kell mögötte világmegváltó célt keresni- az ő életük a nyilvánosság előtt zajlik, természetes hát, hogy a divathullámokból ők sem akarnak kimaradni. Egyik sztárocska sminknélküli fotója sem hordoz semmi extra jelentést, pláne, hogy a következő megjelenése előtt ugyanúgy órákat tölt a kozmetikus székében. Mert hát a mém lényege az, hogy csak egyszeri alkalomra szól a merész vállalás, mint a jeges fürdő- utána marad minden ugyanúgy. Sminkkel, photoshoppal, beállított képekkel.

Az "átlagnők" (micsoda hülyeség ez, minden nő átlagnő, és egyik sem az egyben...) önvallomásai között vannak éppen érdekesek. Néhányaknak sikerül egy-egy új szempontot behozni a tipikus témák taglalása közben, de a szövegek többségének a lényege az, hogy attól még lehet jó anya valaki, ha nem csüng majomszeretettel, magát teljesen feláldozva a gyerekein. Ami egyébként egy normális ember számára nem új felismerés, hanem régen ismert tény. Nincsenek és nem voltak hibátlan szülők, mint ahogy hibátlan gyerekek se léteznek. Nem válik példaképpé egy celebecske mert egyszer az életben smink nélküli képet tölt fel magáról, mint ahogy nem lesz rossz anya az sem, akinek vannak rossz napjai, elfárad, neadjisten unja a kölkök különórára hurcolását.

Az ezzel kapcsolatos észosztás tipikus "first world problem", hogy én is ilyen trendi módon fejezzem ki magam. Vajon az internet meg a közösségi oldalak előtt hogy mutathatták meg a nők, ők annyira tökéletes anyák, hogy még a tökéletlenségüket is felvállalják? Most végre lehetőség nyílik erre, dübörög is a mozgalom! A világ más részein, ahol nem blogposztok bepötyögése jelenti az önmegvalósítást, hanem az, hogy az emberek próbálnak megélni, ahogy tudnak, nyilván ilyesféle kételyek nem merülnek fel.

Az anyaság ugyanis természetes módon egész embert kívánó feladat, amiért normális kultúrákban kijár az illő tisztelet- ha valahol magyarázkodni kell, amiért az egyébként gyerekéért rengeteg áldozatot vállaló, érte mindent megadó nőnek, hogy nem szégyen hébe-hóba magára is gondolnia egy pár percre, akkor ott nem az anyával van a baj, hanem a környezettel. Blogok, szuperanyákat kitermelő fórumok, közösségi oldalak- ezek fényében érezheti magát úgy az ember lánya, hogy megbukott szülőként.

Pedig nem. Ha valakinek az önigazoláshoz szüksége van arra, hogy kiírja magából a felgyülemlett feszültséget, akkor blogoljon mindenki bátran. Én tudom jól, hogy a netes puffogás után az anyák túlnyomó többsége fantasztikus módon áll helyt minden területen- akár tökéletes, akár tökéletlen mások vagy a saját szemében. És ez többet ér minden lájknál...