1915. április 21-én született Anthony Quinn, vagyis eredeti nevén Antonio Rudolfo Oaxaca Quinn Mexikóban. A leghíresebb szerepében görögöt alakító színész még gyerekként költözött családjával Los Angelesbe, és ugyan érdeklődött az építészet iránt is, már a harmincas évek második felétől filmekben szerepelt.
Származása miatt nem meglepő módon gyakran alakított a filmekben latin vagy arab szereplőket. Csak később jött az igazi áttörés: 1952-ben a Viva Zapata!, ahol a másik sztár Marlon Brando volt. Ezért megkapta az Oscart is, első mexikói-amerikai színészként. 1954-ben Fellini egyik legismertebb filmjét vitte a hátán, ő volt Zampano az Országútonban. A párizsi Notre-Dame 1956-ben ismét emlékezetes szerepet hozott neki, Quasimodóként Gina Lollobridgida oldalán szerepelhetett. 
Az európai filmek világában otthonosan mozgó Anthony Quinn 1964-ben a Zorba, a görög címszerepében bizonyíthatott. Michael Cacoyannis filmje újabb Oscar-jelölést hozott neki, és nem nyerte el ugyan, abban a mezőnyben nem volt oka szégyenkezésre: a szobrot Rex Harrison nyerte el a My Fair Lady-ért, de jelölt volt Peter Sellers is Dr Strangelove-ként, valamint Richard Burton és Peter O'Toole is. Nem akármilyen névsor! Oscar nélkül is a filmtörténet egyik legfontosabb alakításának számít a Zorba.
Később is folyamatosan dolgozott, egészen 2001-ben bekövetkezett haláláig. Bőven akadt középszerű filmje is, de az ő helyzetében már sokminden belefért, hiszen emlékezetes alakításai már rég a legendák közé emelték. Magánélete is igazán sokszínű volt, öt nőtől 13 gyermeke született. Persze ez igazán nem sokat számít, amikor filmjeit vesszük számba. Karakteres színész volt, aki magának is köszönheti, hogy ilyen sokra vitte, mert szerepet vállalt néhány klasszikus alkotásban, amiért a szakma elismerését is elnyerte. 
És ha egy film a szívügye volt, roppant komolyan vette a munkát. Fellini ragaszkodott hozzá az Országúton Zampanójaként, de egy csúszás miatt Quinn komoly dilemmával szembesült: ugyanakkor forgatták volna az Attila című kalandfilmet is. És képes volt mind a kettőben párhuzamosan dolgozni! Hajnalban kezdett Fellinivel, később pedig átment a másik forgatásra. Ezt nevezik elhivatottságnak? A lényeg az, hogy a végeredmény őt (és persze a rendezőt) igazolta. Így születnek a legendák...
