Egy olcsó Ikeás képet állítottak ki egy galériában vidám holland fickók, és kíváncsiak voltak a "műértők" véleményére. Nem lep meg senkit nyilván, hogy sokan el voltak ájulva a kép hihetetlen művészi értékeitől, és volt, aki egyenesen 2,5 millió eurós(!) értéket is el tudott volna képzelni az alkotásról. Tiszta mázli, hogy bármelyik nagyáruházban megkaphatja 10-ért...

Azt hiszem, az ember mondhatja ezt, ez egy szemtelen trükk, becsapják szegény galérialátogatókat ezzel, akikre hatással van a közeg, meg mittudomén mi minden. Jogos, ez egy átverés, az utca emberének megtréfálása- ilyen videókból milliószámra láthattunk repülőgépek fedélzeti szórakoztató programjában, csak itt nem a váza törik össze, hanem magas művészetnek állítanak bele olcsó tömegterméket.

Csak hát a sztorinak van egy másik oldala is, amit meg kell említeni. Bizony a kedves műértők, sznobok pedig másokat csapnak be azzal, amikor csalhatatlan szakemberként, fölényesen mutatnak rá műveletlenségünkre, amikor nem ismerjük fel egy alkotásban rejlő értékeket. Úgy tesznek, mintha értenék, mint jelent az, hogy a festmény reflektál és gondolatokat ébreszt. Kontextusról és releváns témákról beszélnek, akkor is, ha az egész csak egy mutatós giccs. Nyugodtan olvasgathat bárki hazai cikkeket is, ott is akad bőven olyan sommás megállapítás, hogy valami nem elég korszerű, nem "kommunikál", és így tovább. 

A mai műértés sznobvonalához amatőrként is könnyen felzárkózhatunk. Mielőtt véleményt mondunk, nézzük meg az árcédulát, és ha elég magas, akkor jöhetnek a közhelyek. Elég néhányat betanulni. Csak akkor vigyázzunk, ha ismeretlen a festő neve vagy nincs ár feltüntetve sehol, mert akkor lehet, hogy gonosz módon be akarnak csapni! A vicces hollandok az Ikea-képet Ike Andrews-alkotásként állították ki, hátha valaki rájön az átverésre- a nézőket viszont nem készítették fel előzetesen ilyen hasznos, a mindennapi életben elengedhetetlen tudást átadó blogbejegyzések.

Félreértés ne essék: természetesen van jó kortárs művészet és van jó szakértő is. Miért ne lenne? Csak blöff legalább annyi van, alkotói és nézői szinten egyaránt. Nyugodtan hallgathatsz a saját megérzéseidre is, nem kell más véleményét egy az egyben átvenned. Akár azt is fel lehet vállalni, ha valami méregdrága alkotást nem tartasz semmire, és az sem szégyen, ha egy Ikeás képtől leesett az állad. Biztos vagyok benne, engem ugyanígy át lehetne verni olyan területen, amiről azt hiszem, valamelyest értek hozzá.

Legyünk őszinték magunkkal szemben is, ennyi az egész. És ha melléfogunk, akkor bátran nézzünk szembe a sznobizmusunkkal önironikusan: a fenti videóban páran jót kacagtak saját magukon. De néhányan olyan arcot vágtak, ami jelezte, hogy gyalázatosnak, alantasnak tartották az átverést- ami mellesleg éppen olyan ügyes és ötletes volt, mint egy korrekt kortárs alkotás. Nos, akik ilyenkor nem néznek a tükörbe otthon, hanem továbbra is tévedhetetlennek tekintik magukat mert őket csak egy alacsony színvonalú médiahekkbe rángatták bele, tehát minden a helyzet hibája, azok menthetetlenek. Mindenki más számára van remény.