A frappáns jótanácsokat megosztó pálcikaemberek trendje vélhetően hamarosan lecseng, és két hónap múlva senki sem fog emlékezni rájuk. Tapasztalatok? Nagyjából azok mint máskor. Ám mivel én sem vagyok különb, nekem is kijár egy kis okoskodás.

A sztori csak a közelmúltban indult: Billt idén januárban találták ki. A mosolygó pálcikaembernek azóta másfél millió rajongója van, mert sokan tényleg olyanok akartak lenni, mint Bill. És az első ilyen rajzocskák még rendben is voltak.

Igen, mi néha annyira buták vagyunk, hogy fel kell hívni a figyelmünket nyilvánvaló dolgokra. A mém pörgött tovább, majd nemzetközivé vált. Nálunk a pálcikaemberből Feri, Robi meg Pityu lett. Többségünk először a hazai verziókkal találkozott, és kétségtelen, a sokunkat idegesítő "Oszd meg és nyerhetsz egy Iphonet!!!" képek után felüdülés volt a vicces rajzocska, ami felhívta rá a figyelmet, ez csak béna átverés.

Aztán jött a többi. És villámgyorsan fárasztóvá tudott válni az, ami okosan adagolva jópofa, no meg akár még valamelyest hasznos is lehet. Mindenki marha okos volt, jöttek az új rajzok az új tanácsokkal, amelyek egy része például nettó marhaság volt, vagy egyáltalán nem olyan általános érvényű, rövid dolgokat írtak a pálcikaemberek mellé. 

Láttam rá példát, hogy egy szűk szakmai csoportban valaki feltette a saját kis pálcikaemberes képét. Korrekt volt, dicsérték. Jött a folytatás, de aztán kiderült, az egyértelmű dolgok mégsem olyan egyértelműek. Az új kép mondandójába már belekötöttek, és az alapvetően jó szándékú emberke szembesült egy komoly problémával: ez az egész csak mindenki számára nyilvánvaló igazságokkal működik. Mert normális ember tudja, hogy lájkért nem adnak csúcskütyüt, hogy nem kell kiírni a Facebookra esik-e mert másnak is van ablaka, vagy ha be akar fordulni az autójával, használnia kell az irányjelzőt. Aki megosztja, maga is tisztában van mindezzel, tehát inkább csak fontoskodni akar, hogy "nevelje" butácska Facebook ismerőseit. De aki teljesen hülye, annál sejtehetően kétes eredményeket ér el egy ilyen grafika. Szóval amennyire "hasznosak" Bill meg a leszármazottai, annyira feleslegesek is egy épeszű internetező számára.

És persze felejthetőek is. Már most sokan utálják őket, ez vélhetően az utolsó fázis, hiszen ellenmémek is születnek: a Kill Billt rángatják elő, szeretnék, ha Uma leszámolna a mindenfelé felbukkanó idegesítő pálcikaemberrel.

Ahogy az a gyorsan pörgő netes trendeknél szokásos, amilyen hirtelen felbukkannak, olyan váratlanul el is tűnnek a semmiben. Az apróbb tanulságokat elkönyvelhetjük, de a lényeg az számomra az, hogy nem kell nekünk minden hülyeséget majmolni és megosztani. Mert Bill okos, és tudja, hogy a mémek csak egy ideig szórakoztatóak, ezért nem törődik velük túlságosan. De Bill azt is tudja, hogy nem kell kioktatnia másokat azért, mert beszálltak a játékba- pár nap múlva a kutya nem emlékszik rá ezért. Ezért Bill nem foglalkozik az ilyesmivel, mert okos. Legyünk olyanok mint Bill. Mindenre csak annyi időt szánjunk, amennyit az ér.

De ezt a bejegyzést csak azért se törlöm ki, hiába teszem súlytalanná én magam a tartalmát. Ha viszont megosztod, tuti, hogy egy angyali imát küldesz egy beteg kismókusnak vele. Vagy esetleg a lájkolás után egy nappal valaki hozzájut egy iPhone-hoz. Szóval mégiscsak megérte megírni...