Valószínűleg a vonatok közelében lesznek a leggyakrabban újra csillogó szemű kisfiúk meglett férfiemberek is. A hétvégén a Vasúttörténeti parkban ráadásul nem csak a nagyvasakat lehetett megnézni, a Temofeszten több tucat szép terepasztalt állítottak ki.
Természetesen ezt a programot én sem hagyhattam ki. Délután még elfogadható volt az idő, a kültéri nézelődéssel kezdtünk. A gőzmozdonyokat is nagyon szeretem, jó volt felmászni régi személykocsikba is, de be kell valljam, az igazi élmény az volt, amikor régi kedvencem, az M61 sorozatszámú Nohab dízelmozdony vezérállásában utazhathattunk egy rövid szakaszon. Kívülről is szép az a gép, belül pedig új élménnyel gazdagodtam...
Aztán a terepasztalok felé vettük az irányt. Többféle méretarányú és tematikájú terepasztalt állítottak ki, de azt nem volt nehéz megállapítani, hogy kicsiben is a Nohab mozdony az egyik legnagyobb sztár. Miután utaztam az igazin, lefotózhattam őket több terepasztalon is.
Roppant szerencsés vagyok, mert túl kicsi a lakásom a vasútmodellezéshez, így aztán azokra a standokra csak rápillantottam, ahol mindenféle méretarányú mozdonyokat, síneket, kiegészítőket árultak. Gyönyörűek, de így teljesen értelmetlen ilyesmit vásárolni. Gyerekkori vasútmodellező korszakomból megvan még egy remek állapotú TT méretarányú Nohab, és ez nekem elég. A régi emlékeket feleleveníteni mentem el a Vasúttörténeti parkba, kicsit gyerekké válni olyan szépen kiépített terepasztalokat bámulva, amilyenek megalkotásához nekem sose volt lelkierőm, tudásom, kitartásom. 
