Lehet, hogy Morricone magyar állampolgársága megoldana pár gondot?

Még kissrác koromban láttam a szocialista idők egyik legendás sorozatát, az Őrjárat az égen című alkotást. Nemrég újranéztem, tisztes munka, némileg különös fordulatokkal- de a lényeg az, hogy sokak vonzódása a vadászpilóták világához köthető ehhez a filmhez.

A sorozatban nemcsak a korszak remek fiatal színészei tűntek fel, hanem nagyon ügyes volt az operatőri munka is, a repülős jelenetek kifejezetten érdekesek. És pár jó zenét is fel lehet idézni, például a végefőcím alól. Amikor erre rákerestem, megtaláltam a felvételeket, alattuk a remek muzsikával.

Bár vannak műfajok, amiben jártasabb vagyok, ez esetben pont nem tudtam, ki volt a szerző. A részlet alatti beszélgetésből derült ki számomra, hogy az eredeti dallam szerzője az olasz legenda, Ennio Morricone, és A jó, a rossz és a csúf című filmben hallhatuk először. Aztán Hugo Montenegro dolgozta fel zenekarával értő módon, March with Hope címmel.

Nem nagy ügy az egész, a szocialista filmgyártásban kissé szabadon értelmezték a jogdíj fogalmát, így lenyúltak nekik tetsző zenéket, amiknek szerzőit a stáblistában nem tüntették fel. Most már tudjuk, ki írta ezeket a valójában, ismerjük el, hogy nekik jár ezért az elismerés, mehetünk tovább.

Csak éppen a videó alatti beszélgetésben teljesen értelmetlen vita indult el, aminek során valaki azt bizonygatta,  hogy Hidas Frigyes a sorozat zeneszerzője és kész, és nem is érti, miért emlegetik azt az olasz fickót. És hiába hívták fel a figyelmét a valóságra, zavaros fejtegetésbe bonyolódott, aminek konklúziója, hogy nem is igazi magyar az, aki a magyar szerző által meg nem írt dal magyarságát vitatja. 

Vagy lehet hogy mást akart mondani a kommentelő- nem tudom, nem értem a gondolatmenetet. Pedig ez szimpla árnyékboksz, mert attól én nem érzem magam büszkébb magyarnak, ha egy engedély nélkül lenyúlt zenét olyan magyar szerzőnek tulajdonítunk, akinek semmi köze hozzá. Azt hiszem, lenne felháborodás, ha hasonlót mások követnének el magyar szerzők műveivel- és szerintem jogosan.

Nekem személy szerint semmi szükségem nincs erre a fajta "dicsőségre". Inkább vagyok büszke arra, ami egyrészt tényleg magyar, másrészt tényleg nagy teljesítmény. Persze, orvosolhatjuk ezt az ügyet úgy, hogy Morricone magyar állampolgárságot kap, és akkor a "mi fiunk" lesz. Úgyis sokat szeretik a zenéit nálunk, meg a filmeket is amiben hallhattuk azokat...

Sőt, nem kellene itt megállnunk. Ha az utóbbi évtizedek meghatározó Nobel- és Oscar-díjasait mind "megmagyarítjuk", még sikeresebb nemzetté válhatunk.