A Ridikül-ügy egyik vicces mellékszála, hogy az új műsorvezető, Dióssy Klári kap hideget, meleget a kommentelőktől. Azért álljunk meg itt egy pillanatra, mert ezt az ügyet nem kellene nyakába varrni.
Oké, biztos vannak Jakupcsek-rajongók, akik számára elképzelhetetlen ez a fantasztikus műsor nélküle. Van ilyen. De remélem senki nem gondolja, hogy az ő elküldéséről egy másik tévés arc dönt. Ezek a kérdések jóval magasabb szinten dőlnek el, ott, ahol a hétköznapi médiamunkásnak nem osztottak lapot.
Ha belegondolunk, hány száz ember jön ki kommunikáció szakokról, köztük sok fiatal, jó megjelenésű, és ezek között még olyan is akad, akinek nem esik be a fejébe az eső, beláthatjuk, igencsak nagy a tülekedés a médiában. Bárki lecserélhető, ugrik a helyére egy tucatnyi másik, aki szeretne élni az eséllyel. Nyilván Jakupcsek Gabriella pechje, hogy ez így van, más kérdés, hogy rutinja, kapcsolatrendszere okán talán még kaphat lehetőséget máshol. Nem feltétlenül képernyőn, a wmn.hu oldalt láthatóan jól menedzselő D. Tóth Kriszta is elvan az M1 Híradó nélkül.
A történet másik fele pedig az, hogy a státuszban levő Dióssy Klári számára ez egy lehetőség, egy megbízás, amivel élnie kell és lehet. Marha jó arról beszélni, hogy ki mennyire gerinces lenne ilyen helyzetben, de a karakánságért nem adnak kenyeret a boltban. Igen, egy tévés is a közértben vásárol, a fizetéséből, amit megkeres. Lehet valaki Don Quijote, ha megteheti, de amikor valaki kiharcolt magának egy helyet, akkor ragaszkodik hozzá. Akkor is elküldhetnek valakit a tévéből egyik napról a másikra, ha közkedvelt és szakmailag is jó- ez egy ilyen világ. Szóval addig kell dolgozni, amíg számítanak az emberre.
Nem csak a médiában fordul elő, hogy egy kollégát elküldenek, a megüresedett pozícióját pedig megkapja valaki más, aki adott esetben régi jó munkatársa volt neki. A nagy cégek világa már csak ilyen, semmi nem szól örökre- nem csak a pozíciók, maguk a cégek is képesek egyik napról a másikra átalakulni, eltűnni. Ki tudná azt számon tartani, a közmédia hányszor alakult át, szervezetileg, csatornastruktúrában! Aki ezt nem tudja elfogadni, menjen el tanyára, egye amit megtermel, és akkor tényleg senkihez nem kell alkalmazkodni.
Aki viszont ugyanúgy munkavállaló mint Dióssy Klári, nyugtázhatja, ő csak azt csinálja, amit a helyében az ember 99 százaléka tenne: elvállalja a feladatot, amivel megbízták. Ha valaki akarja szidni, megteheti akkor, amikor lemegy pár új Ridikül-adás, és nem áll jól helyt a műsorban. Az is lehet, hogy nem fog igazán jól működni ebben a szerepben- aki magát a Ridikült szerette, adhat neki esélyt. Ám az előzetes ledorongolás csak üres locsogás, mert olyat kérnek rajta számon, amit mi magunk sem tennénk meg.