Több helyen találkoztam egy hírrel, ami arról szól, hogy egy vietnami turista térden állva könyörögte vissza pénzét egy szingapúri telefonboltban, miután ott megtévesztették, és a 950 dolláros iPhone 6 készülékkel együtt 1500 dolláros garanciát is vetettek vele.
A cikkben benne van, hogy a fiatal vietnami munkás a kis barátnőjének vette volna a mobilt, és azért pont Szingapúrban, mert úgy gondolta, ott biztonságosan lehet vásárolni. Mivel a fizetése alig havi 200 dollár, a telefon meg a rásózott garancia együtt egy éves fizetését emésztette volna fel, ezért könyörgött sírva. Végül aztán a hatóság próbált rendet tenni, mert állítólag a bolt ellen már több panasz beérkezett: egy szegény, Szingapúrban tanuló indiai egyetemista lányra is ezer dolláros pluszkiadást terheltek a nem kívánt garancia fejében.
Megmondom őszintén, eleinte meg voltam győződve arról, hogy ez csak kamu. Egy csóró vietnami melós elmegy a méregdrága Szingapúrba, és az utazással együtt a telefonra elkölti több, mint fél éves fizetését, vagy ki tudja mennyit? Ilyen a világon nincs, gondoltam. És az a kellemetlen, hogy az a jobbik eset, ha egyszerűen csak megvezettek mindenkit a sztorit eltúlzó lapok.
Mert ha igaz, hogy valaki mindent feltesz arra, hogy menő telefont vegyen utolsó filléreiből, akkor azt hiszem, valamit elszalasztottam a világ dolgainak alakulásából. Rettentően sajnálom a gyárban güriző vietnamit meg a minden fillért megspóroló indiai egyetemistát, de ha nekik a szegénység ellenére az új iPhone 6 jár az eszükben, akkor ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Bizonyára enélkül nehéz lenne boldogulniuk a mindennapokban, és a hatóságok majd segítségükre lesznek, pénzük visszakapása után pedig a méregdrága garancia nélkül hozzájuthatnak a megváltó készülékhez. Ők boldogok lesznek, és ha életük így egy csapásra sínre kerül, boldogok lehetünk mi is.
Ha ehhez csak ennyi kell, én is összekaparom amim van, és szaladok a boltba a vadiúj telóért...
