Az egyik utazós blogger káprázatos ötlettel népszerűsíti a magányos nők utazását: a világ különleges pontjaira elvisz magával egy kék báli ruhát, és abban fotózkodik.
Az utazási bloggerkedés igazi divatos műfaj lett. Valamikor ez talán tényleg csak annyi volt, hogy lelkes emberek nekivágtak a nagyvilágnak, és aztán képeket, beszámolókat tettek közzé a kalandjaikról. Voltak jobb és rosszabb blogok, de az egész csak annyi volt, amennyi.
Ami ma van, az már nagyon más, több okból is. Egyrészt megváltoztak a körülmények: ezernyi lehetőség van arra, hogy bárki nyakába vegye a világot. Annak idején nem volt akármilyen vállalás útnak indulni, ám most leülünk az internet elé és fél óra alatt összerakjuk egzotikus utunk programját. Fapadosok, vonatok, couchsurfing, önkéntes munka, biciklisbarát helyek- szinte mindenről van információ. Én is vezettem egy kis csapatot úgy Balin, hogy korábban Ázsiában még soha nem jártam, és az út remekül sikerült.
A másik része az, hogy egyre inkább üzleti irányba látszanak elmenni a bloggerek. Utakat szerveznek, reklámfelületet értékesítenek, pénzt csinálnak a népszerűségükből. Ezzel semmi bajom nincs, miért ne tennék? A gond az, hogy ha meg akarnak felelni az elvárásoknak, túlságosan szép képet kell festeniük az útjaikról. Nyilván szponzor légitársaság vagy hotel nem szívesen szerepel rémálomszerű beszámolókkal egy oldalon. És nehéz közös utakra csábítani úgy embereket, hogy csak kellemetlenségekről mesélünk.
A magát Hamupipőkeként fotóztató blogger egyszerűen csak pózol. Báli ruhával utazgatni Norvégiába meg Afrikába, profi fotóssal dolgozni? Ennek semmi köze a szabad, spontán utazáshoz. "Üzenete" van, célcsoportja van. Lehet ettől érdekes, lehetnek akár hiteles írásai is, de ez már nem független bloggerkedés.
Persze sok olvasónak pont tetszik ez a fajta mesterkélt valóság, a Kardashian lányoknak is rengeteg követője van mindehol, pedig az ő munkásságuk minden csak nem hiteles. De azok, akik valódi hátizsákos utazásokról álmodnak, ügyeljenek arra, milyen forrásból tájékozódnak, mert a Hamupipőke-bloggerekre nem feltétlenül hallgatnék.
